Italian Americans Italo-Americani | |||||||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||||||
Teljes lélekszám | |||||||||||||||||||||
2013[1] – 17 222 412 az USA népességének 5,4 százaléka . 2000[2] – 15 723 555 1990[3] – 14 664 550 1980[4] – 12 183 692 | |||||||||||||||||||||
Régiók | |||||||||||||||||||||
New York, New Jersey, Új-Anglia, Pennsylvania Kalifornia, Florida, Illinois, növekvő népesség a délnyugati és a délkeleti államokban is | |||||||||||||||||||||
Nyelvek | |||||||||||||||||||||
Vallások | |||||||||||||||||||||
72% római katolikus; 14% protestáns, 16% egyéb[5] | |||||||||||||||||||||
Rokon népcsoportok | |||||||||||||||||||||
kanadai olaszok, argentínai olaszok, brazíliai olaszok, mexikói olaszok, ausztráliai olaszok, brit-olaszok, amerikai szicíliaiak és egyéb olaszok | |||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Italian Americans Italo-Americani témájú médiaállományokat. |
Az amerikai olaszok ( Italian Americans; olaszul: italoamericani) olyan amerikaiak, akik részben vagy teljesen olasz származásúak. Az amerikai olaszok az USA negyedik legnagyobb európai származású etnikai csoportja (nem beleszámolva magát az amerikai etnikumot, mely kifejezést sok amerikai használja magára; összesen a hetedik helyen áll a német-amerikai, ír-amerikai, afroamerikai, angol-amerikai, amerikai és mexikói-amerikai népcsoport mögött).[6]
1820 és 2004 között nagyjából 5,5 millió olasz költözött az Amerikai Egyesült Államokba.[7] A bevándorlás az 1870-es évek elején gyorsult fel, amikor több, mint kétszer annyi olasz vándorolt ki (1870–79: 46 269),[8] mint előtte öt évtized alatt összesen (1820–69: 22 627).[8] Az 1870-es éveket a legnagyobb bevándorlási hullám követte, 1880 és 1920 között 5 millió olasz költözött Amerikába.[8] Nagyjából 84%-uk Dél-Olaszországot vagy Szicíliát hagyta ott.[9] Ezek nagyrészt túlnépesedett mezőgazdasági régiók voltak, ahol sokan elszegényedtek az évszázados idegen uralom, a rendezetlen helyzet és az elnyomó adórendszer miatt,[9] így az 1861-es Risorgimento után elhagyták az országot.[10] Az újjáegyesítés után a kormány kezdetben támogatta a kivándorlást, hogy enyhítse a Dél gazdasági nyomását.[10] A több, mint fél millió halálesettel és sebesüléssel járó amerikai polgárháború után Itáliából is toboroztak munkásokat a munkaerőhiány csökkentéséért. A legtöbb olasz a keleti városokban vállalt fizikai munkát, bányákban és a mezőgazdaságban dolgoztak.[11] Az amerikai olaszok az 1890-es évektől az 1920-as évekig a gazdasági skála alsó fokain dolgoztak, 1970-ben érték el az amerikai átlagot. 1990-re több, mint 65%-uk vezető, szakmunkás, illetve szellemi munkás volt.[12][13] Az amerikai olasz közösségekben jellemzőek az erős kötelékek a családhoz, a katolikus egyházhoz, a testvéri szervezetekhez és a politikai pártokhoz.[14] Napjainkban több, mint 17 millió amerikai vallja magáról, hogy olasz származású, ezzel a 31 millió brazíliai, illetve a 24 millió argentínai olasz mögött a harmadik legnagyobb olasz kisebbség él itt.
Az olaszok és leszármazottjaik segítettek az USA kialakításában, és az ország is alakította őket. A politika, a sportok, a média, a képzőművészetek, a kulináris művészetek és számos más téren is előtérbe kerültek.