Back معركة أنتيتام Arabic Batalla d'Antietam AST Eynthem müharibəsi Azerbaijani اینتهم ساواشی AZB Битка при Антиетам Bulgarian Emgann Antietam Breton Batalla d'Antietam Catalan Slaget ved Antietam Danish Schlacht am Antietam German Battle of Antietam English
| Antietami csata | |||
 | |||
| Az antietami csata, Burnside hídjánál lefolyt eseményeket ábrázolva (Kurz & Allison) | |||
| Konfliktus | Amerikai polgárháború | ||
| Időpont | 1862. szeptember 17. | ||
| Helyszín | Sharpsburg közelében, Maryland államban | ||
| Eredmény | Taktikailag eldöntetlen, de a déli visszavonulás miatt stratégiai északi győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Antietami csata
Pozíció az Egyesült Államok térképén
| |||
 é. sz. 39° 28′ 24″, ny. h. 77° 44′ 41″39.473333°N 77.744722°WKoordináták: é. sz. 39° 28′ 24″, ny. h. 77° 44′ 41″39.473333°N 77.744722°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antietami csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Az antietami csatát (konföderációs megjelölés szerint a sharpsburgi csatát) 1862. szeptember 17-én Sharpsburg közelében vívták, az Antietam-patak mentén. Ez volt a döntő ütközet a konföderációs erők marylandi hadjáratában, és az amerikai polgárháború első nagyobb, északi területen lezajlott összecsapása. 23 000 fős összveszteséggel ez volt az USA addigi legvéresebb, egy napon belül lezajlott ütközete.[3]
Miután Robert E. Lee, a Konföderáció tábornagya Marylandbe űzte az Unió hadseregét, George B. McClellan vezérőrnagy támadást indított Lee az Antietam-patak mögött védelmi állásokat elfoglaló hadseregével szemben. Szeptember 17-én hajnalban Joseph Hooker vezérőrnagy hadteste lendületes támadást indított Lee balszárnya ellen. Hullámzó küzdelem folyt a Miller-szántón és a Dunker Church körül. A Sunken Road (megsüllyedt út) elleni uniós támadások áttörték a konföderációs centrumot, de a sikert nem aknázták ki. Délután megérkezett Ambrose Burnside vezérőrnagy hadteste és beavatkozott a küzdelembe, miáltal az Unió megkaparintotta az Antietam-patak kőhídját és a konföderációs jobbszárnyat szorongatta. Az ütközet tetőpontján A.P. Hill vezérőrnagy konföderációs hadosztálya is megérkezett Harpers Ferry irányából és váratlan ellentámadást indított, amivel estig visszaszorította Burnside erőit. A kétszeres létszámfölényben levő uniós csapatoknak csak háromnegyede vett részt a csatában, míg Lee teljes erejét bevetette, s ezzel megmenekült a vereségtől. Az éjszaka folyamán mindkét hadsereg megerősítette állásait. A súlyos veszteségek ellenére Lee rajtaütésekkel nyugtalanította McClellan erőit szeptember 18-a folyamán, miközben megroggyant harcképességű hadseregét visszavonta a Potomac folyótól délre.[4]
Létszámfölénye ellenére McClellan hadserege nem tudta egyesíteni erőit, mely lehetővé tette, hogy Lee átcsoportosításokkal egyenlítse ki a kritikus helyeken mutatkozó létszámhátrányt. Bőséges erők álltak tartalékban, mégsem sikerült a helyi sikereket elmélyíteni, s ezáltal McClellan képtelen volt Lee hadseregét megsemmisíteni. Ezzel együtt azonban Lee marylandi hadjárata véget ért, hadserege visszahúzódott Virginiába, anélkül, hogy az óvatoskodó McClellan üldözte volna. A döntés a csatatéren elmaradt, de a déliek visszavonulása elég volt ahhoz, hogy Abraham Lincoln elnök megragadja az alkalmat az Emancipációs kiáltvány kihirdetésére, mely óvatosságra intette a brit kormányt és III. Napóleont a Konföderáció elismerése terén.
- ↑ a b Eicher, p. 363. Sears, p. 173, az uniós erők számát 75 000-re teszi, melyből 71 500 fő és 300 ágyú volt hadra fogható; a 296. oldalon megállapítja, hogy a 12 401 főnyi uniós veszteség a negyede a harcban részt vetteknek és McClellan "alig 50 000 főnyi gyalogsággal és tüzérséggel vett részt a küzdelemben"; a 389. oldalon a konföderációsok erejét "valamivel több mint 38 000 főben állapítja meg", mely már magába foglalta a késő délután a csatatérre érő A.P. Hill hadosztályát. Priest a 343. oldalon a Potomac-hadsereg létszámát 87 164 főre teszi, melyből 53 632 fő bocsátkozott harcba, az Észak-Virginiai Hadseregből pedig 30 646 fő. Luvaas and Nelson a 302. oldalon 87 100 uniós katonát említ és 51 800 konföderációst. Harsh Sounding the Shallows c. művének 201-202. oldalán a létszámbecsléseket elemezve kimutatja, hogy Ezra A. Carman hadtörténész, kinek munkája a fenit források többjének alapjául szolgált a harcba bocsátkozottak létszámát használta; valamint hogy az így megállapított 38 000-res szám nem tartalmazza Pender és Field dandárjait, a tüzérség nagyjából felét és a frontvonal mögött feladatokat ellátó erőket.
- ↑ a b Sears, pp. 294-96; Cannan, p. 201. A konföderációs veszteségek becslések, mivel a jelentésekben szereplő adatok megkülönböztetés nélkül tartalmazzák a South Mountainnál és Shepherdstownnál zajló ütközetek veszteségeit; Sears rámutat, hogy "az 1771 eltűnt katona jó része kétségtelenül meghalt, és számolatlanul temették jeltelen sírokba őket, ahol éppen elestek". McPherson a 129. oldalon a konföderációs veszteségeket nagyjából 1546–2700 halott, valamint 7752-9024 sebesült közé teszi. Megállapítja, hogy a két oldalon összesen több mint kétezren haltak bele sebeikbe a sebesültként nyilvántartottak közül. Priest a 343. oldalon 12 882 főnyi uniós veszteséget jelent (2157 halott, 9716 sebesült 1009 eltűnt fogoly) 11 530 főnyi konföderációs veszteséget (1754 halott, 8649 sebesült, 1127 eltűnt és fogságba esett). Luvaas és Nelson a 302. oldalon 12 469 főnyi uniós veszteséget becsül (2010 halott, 9416 sebesült, 1043 eltűnt, vagy fogságba esett) és 10 292 főnyi konföderációs veszteséget (1567 halott, 8725 sebesült szeptember 14–20 között, plusz körülbelül 2000 eltűnt, vagy fogságba esett).
- ↑ McPherson, p. 3.
- ↑ NPS Archiválva 2014. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.