Antonio Gramsci | |
![]() | |
Született | 1891. január 22. Ales, Olaszország |
Elhunyt | 1937. április 27. (46 évesen) Róma, Olaszország |
Filozófusi pályafutása | |
olasz marxizmus 20. század | |
Iskola/Irányzat | marxizmus |
Érdeklődés | materializmus, dialektika, politika |
Akikre hatott | Louis Althusser, Perry Anderson, Giovanni Arrighi, Enrico Berlinguer, Gordon Brown, Noam Chomsky, Michel Foucault, Michael Hardt, Chris Harman, David Harvey, Eric Hobsbawm, Subcomandante Marcos, Pier Paolo Pasolini, Nicos Poulantzas, E. P. Thompson |
Akik hatottak rá | Marx, Engels, Lenin, Hegel, Antonio Labriola, Benedetto Croce |
Fontosabb nézetei | dialektikus materializmus és történelmi materializmus |
Fontosabb művei | Prison Notebooks |
Állampolgársága | olasz |
Házastársa | Julia Schucht[1] |
Gyermekei | két gyermek |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1924. május 24. – 1929. január 21.) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Viareggio Prize (1947) |
Halál oka | agyvérzés |
Sírhelye | római protestáns temető[2][1][3] |
![]() | |
Antonio Gramsci aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Gramsci témájú médiaállományokat. | |
Antonio Gramsci (Ales, Szardínia, 1891. január 22. – Róma, 1937. április 27.) olasz marxista filozófus, nyelvész, újságíró, író és teoretikus, az Olasz Kommunista Párt egyik alapítója, parlamenti képviselő, az Ordine Nuovo című hetilap alapítója és szerkesztője. Hevesen kritizálta Joszif Visszarionovics Sztálin politikáját és a sztálinizmust, filozófiai alapokon utasította el a sztálini típusú politikát, valamint a Szovjetunión kívül elsőként ismerte fel a veszélyt az SZKP-n belül dúló hatalmi harcokban és Sztálin egyeduralmi törekvéseiben.