Ares Vallis

Ares Vallis
Névadó	Mars
Elhelyezkedése
Ares Vallis Pozíció a Mars térképén
é. sz. 10° 17′ 24″, k. h. 334° 23′ 24″10.29, 334.3910.290000°N 334.390000°EKoordináták: é. sz. 10° 17′ 24″, k. h. 334° 23′ 24″10.29, 334.3910.290000°N 334.390000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ares Vallis témájú médiaállományokat.

Az Ares Vallis egy kiáramlási csatorna a Mars bolygón, amit valamikor a víz áramlása alakíthatott ki. Névadója a görög Mars isten, Arész, a háború istene. A völgy északnyugati irányban a dombos Margaritifer Terra irányába halad, ahol a Iani Káosz depresszió (180 km hosszú, 200 km széles) csatlakozik az Ares Vallis elejéhez egy 100 km széles átmeneti zónában, melynek középpontja 342,5° Kelet (17,5 Nyugat), 3° Észak.^[1] Majd továbbhalad az ősi Xanthe Terra felvidéken, aztán a Chryse Planitia delta-szerű régiójában ér véget. Az Ares Vallis volt a leszállási helye a NASA Mars Pathfinder űrhajójának, amely a völgy egyik régióját vizsgálta, a Chryse határának közelében, 1997-ben.

Egy érvelés szerint az Uzboi, Ladon, Margaritifer és az Ares Vallis, bár most elválasztott, nagy kráterek, egyszer egyetlen kivezető csatornát alkottak északi irányba, a Chryse Planitia felé.^[2] A kiáramlás forrása az Argyre kráter túlcsordulása lehetett, amit korábban teletöltöttek a csatornák (Surius, Dzigai és Palacopus Valles), amik elvezetést biztosítottak a déli-sark felől. Ha ez igaz, a vízelvezető rendszer teljes hossza több mint 8000 km lenne, ami a leghosszabb ismert elvezető út a Naprendszerben. Az elmélet szerint az  Ares Vallis kiáramlás csatorna jelenlegi formája egy már létező struktúra újraolvadásával alakult ki. A víznek ezt a hosszú áramlási rendszerét Uzboi-Landon-Morava (ULM) rendszernek nevezik. Az ebből a rendszerből származó víz segített az Ares Vallis formálásában.^{[3][4][5][6][7]}

Egy 2010 januárjában közzétett kutatás arra utal, hogy a Marson voltak tavak az egyenlítő mentén, egyenként mintegy 20 km szélesek. Bár a korábbi kutatások azt mutatták, hogy a Marson volt meleg, nedves, korai történelmi szakasz, ami már régen szárazzá vált, ezek a tavak léteztek a Hesperian korszakban is. A NASA Mars Reconnaissance Orbiter részletes képeit használva a kutatók feltételezik, hogy fokozott vulkáni tevékenység, sűrű meteorit hullás vagy a Mars Nap körüli pályájának eltolódása miatt ebben az időszakban melegebb volt a Mars légköre, ami a talajban lévő bőséges jégmennyiséget megolvasztotta. A vulkánok által kibocsátott gázok megvastagították a légkört egy átmeneti időszakra, ami több napfényt nyelt el, így a meleg lehetővé tette, hogy a víz folyadék állapotban legyen. Ez az új tanulmány csatornákat fedezett fel, amik összekötötték a tavak medencéit az Ares Vallis közelében. Amikor egy tó megtelt, a vize túlcsordult a partján, és a lezúduló víz létrehozott egy csatornát, ami egy alacsonyabb területre áramlott, ahol egy másik tó alakult ki.^[8][9] Ezek a tavak is olyan helyek lehetnek, ahol érdemes keresni a valamikori élet nyomait.

• 
  Erózió nyomai az Ares Vallison (a THEMIS műholdak felvétele)
• 
  Ares Vallis a Viking műhold felvételén. A csatorna 25 km széles, körülbelül 1 km mély.
• 
  Csatornák az Ares Vallis régióban (a HiRISE műhold felvételén)
• 
  Ares Vallis (a HiRISE műhold felvétele)
• 
  Panorámakép az Ares Vallis-ról (a Mars Pathfinder felvétele)

1. ↑ Mars Express - Ancient floods on Mars: Iani Chaos and Ares Vallis, ESA, June 1, 2005
2. ↑ Parker, T.J., Clifford, S.m., and Banerdt, W.B. (2000).
3. ↑ Carr, M. 1979.
4. ↑ Carr, M., G. Clow. 1981.
5. ↑ Grant, J., T. Parker. 2002.
6. ↑ Grant., J. et al. 2009.
7. ↑ Rotto, S., K. Tanaka. 1995.
8. ↑ „Spectacular Mars Images Reveal Evidence of Ancient Lakes”, ScienceDaily, 2010. január 4.. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. június 11.) 
9. ↑ Gupta, Sanjeev (2010). „Hesperian equatorial thermokarst lakes in Ares Vallis as evidence for transient warm conditions on Mars”. Geology 38 (1), 71–74. o. DOI:10.1130/G30579.1.