Aretha Franklin | |
Aretha Franklin 1968-ban | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Aretha Louise Franklin |
Született | 1942. március 25. Memphis, Tennessee |
Elhunyt | 2018. augusztus 16. (76 évesen) Detroit, Michigan |
Sírhely | Woodlawn Cemetery |
Házastársa |
|
Szülei | Clarence LaVaughn Franklin Barbara Siggers Franklin |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | gospel, blues, soul, dzsessz, R&B |
Aktív évek | 1956–2017 |
Híres dal | Respect, Think, I Say a Little Prayer, (You Make Me Feel Like) A Natural Woman, Spanish Harlem, I Knew You Were Waiting (For Me) |
Hangszer | |
Hang | Mezzoszoprán |
Tevékenység |
|
Kiadók | Columbia, Atlantic, Arista |
IPI-névazonosító | 00010764709 |
Aretha Franklin aláírása | |
Aretha Franklin weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aretha Franklin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Aretha Louise Franklin (Memphis, Tennessee, 1942. március 25. – Detroit, Michigan, 2018. augusztus 16.) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző. Az amerikai zene és előadóművészet egyik önmagán is túlmutató jelentőségű művésze. Az 1960-as évek végétől a gospel- és blueseredetű soul stílus királynőjének tartják.
Franklin már gyerekkorában gospelt énekelt tiszteletes édesapja templomában. 1960-ban, 18 évesen elkezdett érdeklődni a világi zene iránt, így karrierjét is erre építette fel. A Columbia Records kiadó számára kezdett felvenni dalokat, a siker azonban nem volt áttörő. 1967-ben leszerződött az Atlantic Records kiadóhoz, amely gondozásában olyan kritikailag és kereskedelmileg sikeres dalokat adtak ki, mint a Respect, a (You Make Me Feel Like) A Natural Woman, a Spanish Harlem, a Think és az I Say a Little Prayer. Franklin olyan sikeres albumokat vett fel a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején, mint az I Never Loved a Man the Way I Love You, a Lady Soul, a Young, Gifted and Black és az Amazing Grace. Az 1970-es közepére lemezkiadó cégével problémák merültek fel. 1979-ben Franklin otthagyta az Atlanticot és átszerződött az Arista Records kiadóhoz, aminek támogatásával szerepelt a Blues Brothers című zenés filmben, illetve felvette a Jump to It és a Who's Zoomin' Who? című albumokat.
1998-ban újabb nagy sikert ért el, amikor a 40. Grammy-gálán Luciano Pavarotti helyett elénekelte a Nessun dorma című áriát. Ugyanabban az évben érte el utolsó Top 40-es helyezését az A Rose Is Still a Rose című felvételével. Franklin diszkográfiájában olyan további híres dalok szerepelnek, mint a Rock Steady, a Jump to It, a Freeway of Love, a Who's Zoomin' Who, a Chain Of Fools, az I Knew You Were Waiting (For Me) (George Michaellel), valamint a The Rolling Stones zenekar Jumpin' Jack Flash című dalának feldolgozása. Felvételei közül összesen 112 került fel a Billboard slágerlistáira: a Billboard Hot 100 listán 77, a legjobb tíz popdal között 17 dala szerepelt, az R&B slágerlista csúcsát pedig hússzor érte el, amivel a Billboard történetében a listákon legtöbbet szereplő női előadóvá vált.
Több évtizedes karrierje során Franklint összesen 44 Grammy-díjra jelölték, melyekből tizennyolcat nyert el.[1] 1968 és 1975 között minden évben megkapta a legjobb női R&B előadónak járó Grammy-trófeát. 75 millió példányszámban értékesített lemezeivel minden idők egyik legsikeresebb előadója.[2] 1987-ben az első női előadóként választották be a Rock & Roll Hírességek Csarnokába. 2005-ben az UK Music Hall of Fame-be, 2012-ben pedig a GMA Gospel Music Hall of Fame-be került be.[3] Franklin többször is említésre kerül az amerikai Rolling Stone magazin „minden idők legjobbjai” listáin: amellett, hogy szerepel „Minden idők 100 legjobb előadója” között, a magazin megválasztotta Franklint minden idők legjobb énekesének.[4][5]
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) :3
nevű lábjegyzeteknek