Arturo Toscanini | |
![]() | |
1944-ben | |
Született | 1867. március 25. Parma |
Elhunyt | 1957. január 16. (89 évesen) New York |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | olasz |
Házastársa | Carla Toscanini De Martini (1897. június 21. – 1951. június 23.)[1] |
Gyermekei |
|
Szülei | Claudio Toscanini |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Senatore a vita (1949. december 5. – 1949. december 7.) |
Iskolái | Conservatorio Arrigo Boito |
Kitüntetései |
|
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Sírhelye | Cimitero Monumentale[2] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Arturo Toscanini témájú médiaállományokat. | |
Arturo Toscanini (Parma, 1867. március 25. – New York, 1957. január 16.) a 20. század és valószínűleg a világ egyik legismertebb olasz karmestere. Elszegényedett család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalon sokat betegeskedett, és a zenében keresett vigasztalást. Brazíliában kezdődött karmesteri karrierje, amely az egyik leglátványosabb a zene történetében. Számos kritikus és zenész minden korok egyik legtehetségesebb karmesterének tartja. Közel 190 zeneszerző hatszáz művét fejből vezényelte, már a próbákon kívülről tudta az egész partitúrát. Max Smith újságíró szerint erre zsenije mellett erős rövidlátása is késztette. Élete közel egy évszázadnyi történelem, zenetörténet, zene, a Viva Verdi korszaktól a Viva Toscanini korszakán át a világháborúk utáni évekig.
Toscanini többször járt Magyarországon. Ő népszerűsítette külföldön Kodály Zoltán: Nyári este című művét, amit a szerző neki ajánlott. Carelli Gábor magyar tenorista az ő ajánlásával kapott szerződést a Metropolitanbe.