Atom Heart Mother

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Pink Floyd Atom Heart Mother
nagylemez
Megjelent	1970. október 10.
Felvételek	Abbey Road Studios 1970. március–augusztus
Stílus	Progresszív rock
Nyelv	angol
Hossz	52 perc 44 mp
Kiadó	Harvest Records (UK) Capitol Records (US)
Producer	Pink Floyd, Norman Smith
Kritikák
AllMusic link Rolling Stone - link Robert Christgau (D+) link
Pink Floyd-kronológia
Zabriskie Point (1970) Atom Heart Mother (1970) Relics (1971)
Sablon Wikidata Segítség

1970. október 10-én megjelent a Pink Floyd ötödik nagylemeze Atom Heart Mother címmel. A címadó dal eredeti címe The Amazing Pudding volt. Ezt azonban megváltoztatták, miután olvastak egy cikket egy várandós nőről, akinek egy atom-pacemakert ültettek a mellkasába; a cikk címe: ATOM HEART MOTHER. Az albumot a londoni Abbey Road Studios-ban vették fel, a hangmérnök Alan Parsons volt. Nagy-Britanniában ez volt az első listavezető albumuk, Amerikában az 55. helyet érte el; itt 1994 márciusában aranylemez lett. Az újrakevert CD változat Nagy-Britanniában 1994-ben, Amerikában 1995-ben jelent meg.

Az eredeti borítón egy teljesen átlagos tehén látható egy teljesen átlagos legelőn, semmiféle felirattal, ami a lemez tartalmára utalna. Ennek két oka volt: abban az időben a zenekart egyfajta „űrrockot” játszó zenekarnak tartották; a zene minden fajtáját fel akarták fedezni anélkül, hogy beskatulyáznák őket egyetlen stílusba. Ezért azt akarták, hogy a borítón legyen „valami egyszerű”, így egy tehén került rá.

A két hosszú dal fejlődést mutat a régebbiekhez, például az „A Saucerful of Secrets”-hez képest: az „Atom Heart Mother” hat részre tagolódik és egy teljes nagyzenekar hallható benne, az „Alan’s Psychedelic Breakfast” három részét pedig beszéd és különböző hanghatások kötik össze. A sok részre osztás magyarázata az, hogy a zenekaroknak jutó pénz az albumon szereplő dalok számától függött. Az album egy csöpögő csap utolsó csöpögéseivel ér véget. A két nagyobb lélegzetű darab mellett még három ötperces dal található a lemezen, mindegyik a szokásos dalszerzők tollából: Waters „If” című folkos balladája, amit gyakran játszott Radio K.A.O.S. című lemezének turnéján; Wright „Summer ’68”-a, mely a „rock ’n roll” életstílus kritikája; és végül a „Fat Old Sun” David Gilmour-tól, mely a következő két évben gyakran szerepelt színpadi műsoraikon.