A babona vagy hiedelem szűkebb értelemben olyan, a világmágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati vagy jel-jelöleti) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket elképzelve.[1][2][3] Tudományos vizsgálata többek között a néprajz és a szociálpszichológia feladata.
Pénzérmékkel telitűzdelt angliai „kívánságfa”Triszkaidekafóbia miatt hiányzó 13-as ülésszámozás egy utasszállító repülőgépen
Tágabb (de a köznyelvben inkább csak az újkortól kezdve terjedő) értelemben a „babona” szó jelentése egyszerűen tévhit (ld. lentebb).
A babona szűkebb fogalmához általában hozzátartozik, hogy
egy adott kultúrán, népcsoporton belül elterjedt hiedelmek nem alkotnak összefüggő rendszert[4] és nincs sem világkép-, sem társadalomszervező erejük (ellenkező esetben inkább mitológiáról beszélünk), noha lehetnek feledésbe merült vallási vagy mitológiai rendszerek maradványai. A hiedelmek rendszert nem alkotó összességét történetileg kialakult népcsoportok esetében gyakorta hiedelemvilágnak nevezzük.
a hiedelmek kollektív és általában anonim jellegűek, ezért például a jól ismert alkimisták tanai, általában az áltudományok, vagy betegek tévképzetei – bár sokszor babonákból táplálkoznak vagy azokhoz igen hasonlóak – csak nagyon tág értelemben nevezhetőek babonának; a babonás hiedelmek csoportra és nem egyénre jellemzőek, és inkább mémként terjednek, semmint kizárólag egy egyénhez lennének kapcsolhatóak.
tartósak, sok babona hosszú évszázadokon át is kimutatható, kultúrtörténeti korszakokon át él és hat.
↑Helen L. Parish, William G. Naphy: Religion and superstition in Reformation Europe („Vallás és babona a reformáció Európájában”). Manchester University Press, 2002. Google books elektronikus könyvváltozat; hiv. beill.: 2011. 07. 05., 3. o. első ott kezdődő bekezdés közepe