Queen Back Chat | ||||
![]() | ||||
kislemez a(z) Hot Space albumról | ||||
B-oldal | Staying Power | |||
Megjelent | 1982. augusztus 9. | |||
Formátum | 7", 12" | |||
Felvételek | 1981. szeptember – 1982. március
| |||
Stílus | Funk-rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz |
| |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Szerző | John Deacon | |||
Producer | Queen, Reinhold Mack | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
A Hot Space album dalai | ||||
| ||||
A Back Chat a harmadik dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt. A szövege Georg Purvis, a The Complete Works című könyv szerzője szerint egy civakodó párról szól.[1]
Az 1980-as évek elején az együttes egyre több funk és R&B dalt játszott. Míg Deacon és Freddie Mercury énekes kedvelték ezt az új stílust, addig Brian May gitáros és Roger Taylor dobos az együttes régi hangzását favorizálták. May és Deacon ennél a dalnál is összeütközésbe kerültek, mert a gitáros a Queen stílusától túl elragaszkodottnak tartotta. Végül sikerült kompromisszumot kötniük, és May egy kis „keménységet hozott a dalba”, de Deacon nem állta meg, hogy megjegyezze, a gitáros egyáltalán nem úgy játszik a dalaiban, ahogy az neki tetszene.[2] Deacon a basszusgitár mellett szintetizátoron és ritmusgitáron is játszott a felvételen.[1]
1982. augusztus 9-én kislemezen is megjelent, csak Angliában. Minimális érdeklődés volt iránta, a negyvenedik helyet érte el a slágerlistán. Az NME szerint „Feltehetőleg a diszkó paródiája, már ha Freddie Mercury komolyan így gondolta”,[3] a Rolling Stone viszont barátságosabban írt róla: „forró funk-rock dallam, olyan csúszós gitársávokkal, mint egy jeges táncparkett.”[4] Kevés alkalommal játszották a Hot Space turnén, de azután később sosem. Élő előadása szerepel a Queen on Fire – Live at the Bowl DVD-n és CD-n. Forgattak hozzá egy klipet is, amelyben az együttes egy vízzel elárasztott gyárépületben adja elő a dalt,[5] de a hűvös fogadtatás miatt csak évekkel később, a 2003-as Greatest Video Hits 2 válogatáson láthatta először a közönség.[1]