Baltis Vallis

Baltis Vallis
A Magellan űrszonda radarkép mozaikja a csatorna egy 600 kilométeres részletéről
é. sz. 37° 18′, k. h. 161° 24′37.3, 161.437.300000°N 161.400000°E
Bolygó	Vénusz
Típus	Vallis
Átmérő	1-3 km
Névadó	A Vénusz szír nevéből

A Baltis Vallis egy meanderező (kanyargó), „kiszáradt” csatornameder a Vénusz felszínén. 7000 kilométert is meghaladó hosszúságával felülmúlja a Nílust, és ezzel a leghosszabb ismert meder a Naprendszerben. Mivel azonban mindkét végét frissebb kéreganyag fedi be, eredeti hossza jelenleg nem ismert. Az 1–3 km széles medret valószínűleg láva olvaszthatta, illetve erodálhatta magának. A mélyedés alapvetően sík vidéken húzódik, ami a kiszáradás óta helyenként felredőződött: erre utal legalábbis, hogy a meder helyenként mindkét irányban dombnak felfelé fut.

A képződményt elsőként a Venyera–15 és 16-os szondák érzékelték, amelyek viszonylag durva, egy kilométeres felbontásuk ellenére több mint 1000 kilométert derítettek fel belőle.

A Vénusz felszíne a számtalan hasonló meder miatt igencsak szabdalt. Vonalvezetésük helyenként emlékeztet a földi meanderező folyóékra (ilyen például a szabályozás előtti Tisza), vagyis kanyarognak, valamint holtágak és elhagyott mederrészletek tarkítják őket, bár nem olyan gyakorisággal, mint a Földön. Az egykori lávaforrások helye több esetben bizonytalan, mert a medrek egyes szakaszait frissebb ömlenyek fedik be. A régebbi lávafolyamok a Holdéhoz hasonló tengerekből eredhettek, vagyis lávahozamuk tartós és bőséges lehetett.