Numizmatika |
---|
Pénznemek |
Történelem |
Magyar pénztörténet |
Pénzgyártás |
Résztudományok |
A bankjegy (közismert régies nevén: bankó) olyan, hagyományosan papírból készült pénz, amelyet egy arra feljogosított bank, a jegybank vagy más pénzintézet bocsát ki. Az érme mellett a készpénz egyik megjelenési formája. A készpénz nyomtatott formája.
A legtöbb országban csupán egyetlen pénzkibocsátásra feljogosított intézmény van, (például Magyar Nemzeti Bank), de helyenként, így az Egyesült Királyságban több bank is rendelkezik ilyen joggal (például Angliában és Skóciában is). A bankjegyek mellett más típusú pénzjegyek, például az államkincstár által kibocsátott államjegyek is lehetnek forgalomban.
Ma a legtöbb országban a készpénzállomány döntő részét bankjegyek képezik, kisebbik részét érmék. A forgalomban lévő bankjegyek mennyiségét a kibocsátó jegybank szabályozza. A bankjegyek tervezéséről, gyártásáról, kibocsátásáról, cseréjéről, bevonásáról is a jegybank gondoskodik. A bankjegyek ellenértékét régen a jegybank úgy szavatolta, hogy garantálta azok nemesfémből készült pénzre, értékpénzre (aranyra vagy ezüstre) váltását, ezzel a bankjegyek is az árupénzek csoportjába tartoztak. Mióta a legtöbb ország felhagyott a nemesfém alapú monetáris politikával, a jegybankoknak megszűnt a nemesfémre váltási kötelezettsége, a bankjegyek (és az inherens értékkel gyakorlatilag szintén nem rendelkező nem nemesfém érmék) hitelpénzek, azaz fedezetüket az ország gazdasági teljesítőképessége nyújtja.