Beaujolais borvidék | |
Adatok | |
Minőségbesorolási kategória | Appellation d’origine contrôlée (AOC) |
Besorolás éve | 1936 |
Ország | Franciaország |
Régió | Burgundia |
Vármegye | Rhône-Alpes és Saône-et-Loire |
Borrégió | Burgundi borrégió |
Éghajlat | kontinentális, mérsékelt övi |
Talajösszetevők | gránit, agyagpala, mészkő és homokkő |
Régió területe | 10,500 hektár |
Szőlőfajták | Gamay, kevés Pinot noir, Chardonnay, Aligoté, Pinot gris, Pinot blanc és Melon de Bourgogne |
Érési időszak | augusztus vége, szeptember eleje |
Bortermelés | Beaujolais, Beaujolais–Villages, Cru–Beaujolais, Beaujolais–Nouveau |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 05′, k. h. 4° 40′46.083333°N 4.666667°EKoordináták: é. sz. 46° 05′, k. h. 4° 40′46.083333°N 4.666667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Beaujolais témájú médiaállományokat. |
Beaujolais Franciaország történelmi borvidéke. Az ország keleti felében, Lyontól északra elterülő tartomány két régió – Rhône-Alpes és Burgundia – egy egy megyéjének – Rhône és Saône-et-Loire – dombos vidékét foglalja magában. Közigazgatásilag a világ egyik legváltozatosabb borvidékének, Burgundiának legdélibb része, de nemzetközileg önállóan is elismert, nagy múltú bortermelő vidék. Egyedi borkészítési technológiája a szénsavas maceráció, amellyel a népszerű Beaujolais nouveau készül. A beaujolais-i borok az Appellation d’origine contrôlée (AOC), azaz ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok közé tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony tannintartalmú egyszerű kékszőlő, a gamay; bora jellemzően könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. A vidék teljes bortermelésének mindössze 1%-át kitevő fehérborok jellemzően chardonnay és aligoté borszőlőfajtákból készülnek. Jó évjárat esetén Beaujolais tartomány több bort készít, mint Burgundia másik három borvidéke – Chablis, Côte-d’Or és Mâconnais – együttvéve.[1]