Beda Venerabilis | |
James Doyle Penrose festményén, 1902-ből | |
egyháztanító | |
Születése | |
672/673 Monkton (?) | |
Halála | |
735. május 26. (62–63 évesen) Jarrow | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység Anglikán Közösség |
Szentté avatása | 1935 |
Kegyhely | Durhami székesegyház |
Ünnepnapja | május 25. Római katolikus egyház Anglikán Közösség május 27. Ortodox kereszténység |
Védőszentje ennek | angol írók és történészek, Jarrow |
Irodalmi munkássága | |
Fő művei | Historia ecclesiastica gentis Anglorum Nagyobb krónika Kommentárok |
A Wikimédia Commons tartalmaz Beda Venerabilis témájú médiaállományokat. |
Beda Venerabilis („tiszteletre méltó Béda”; angolul: Venerable Bede; 672/673 – 735. május 26.) avagy Szent Béda angol szerzetes volt a northumbriai Monkwearmouth (ma Sunderland része) Szent Péter-kolostorában, illetve társintézményében, a jarrow-i Szent Pál-kolostorban, melyek gazdag könyvtárukkal Béda idején a tudományosság nagy hírű központjává váltak.
Neves – latin nyelven író – középkori író és tudós, tudományos, történeti és teológiai műveket írt, témái a zenétől és a zenei ritmikától a bibliamagyarázatokig terjednek. Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum („Az angol nép egyházi története”) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentékenyen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. 1899-ben egyháztanítói (doctor ecclesiae) titulust kapott XIII. Leó pápától. E címmel az angolok közül egyedül ő büszkélkedhet, Canterburyi Szent Anzelm, a cím másik birtokosa ugyanis itáliai illetőségű volt. Már a 9. századtól kezdve hozzáillesztették nevéhez a venerabilist, noha a katolikus egyház csak több mint ezer év múlva, 1935-ben avatta szentté.