Benjamin Britten

Benjamin Britten
1968-ban
Életrajzi adatok
Született	1913. november 22. Lowestoft
Származás	angol
Elhunyt	1976. december 4. (63 évesen) Aldeburgh
Sírhely	St Peter and St Paul's Church, Aldeburgh
Élettárs	Peter Pears
Szülei	Edith Rhoda Hockey Robert Victor Britten
Iskolái	Royal College of Music Gresham's School Old Buckenham Hall School
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Aktív évek	1933–1976
Hangszer	zongora, brácsa
Díjak	Léonie Sonnings musikpris (1968) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1964) Wihuri Sibelius Prize (1965) Ernst von Siemens Music Prize (1974) Johann-Heinrich-Merck-Ehrung (1972) Companion of Honour (1953) Order of Merit (1965)
Tevékenység	zeneszerző
Kiadók	Decca Records
Benjamin Britten aláírása
Benjamin Britten weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjamin Britten témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Báró Edward Benjamin Britten OM (hivatalos megszólításban Baron Britten vagy Lord Britten), Aldeburgh bárója OM CH (Lowestoft, Egyesült Királyság, 1913. november 22. – Aldeburgh, Egyesült Királyság, 1976. december 4.) angol zeneszerző, karmester, zongorista.

Zenei tehetsége korán megnyilvánult. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilencévesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton, Frank Bridge-től tanult. 1930-ban a Royal College of Music növendéke lett, ahol John Ireland volt a mestere. Első nyomtatásban megjelent műve a Sinfonietta volt (1932). Nagy hatással volt rá W.H. Auden, aki többek közt első operájának, a Paul Bunyannak a szövegkönyvét írta. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után (1945) figyeltek fel rá. 1953-ban II. Erzsébet koronázására írta a Gloriana című operáját. 1947-ben részt vett az Aldeburgh-i Fesztivál megszervezésében, amelyet azóta évente rendeznek. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenorista volt, aki az 1930-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott.