Berthelot-egyenlet

A reális gázok állapotegyenletének a leírására nagyon sok kísérlet történt. A van der Waals-egyenletnél némelyik jobb egyezést mutat a kísérleti adatokkal, de azok is csak szűkebb hőmérséklet- és nyomástartományban adnak kielégítő eredményt.

Daniel Berthelot francia kémikus volt az, aki 1875-ben kissé módosította a van der Waals-egyenletet. Az általa felállított összefüggés szintén két – az anyagminőségtől függő – állandót tartalmaz, és azt figyelembe veszi, hogy a gázmolekulák közötti kohéziós erő nagysága fordítva arányos a hőmérséklettel.

Az összefüggés 1 mol gázra vonatkozóan:

illetve n anyagmennyiség esetén:

amely összefüggésben:

Főként a kritikus hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten mutatnak pontosabb egyezést a számított értékek a mérési eredményekkel.

Gyakran használják a Dieterici-egyenlet helyett, mivel az adott értékeknél komplex lehet. Például a vízgőz, az argon, a kripton, a xenon, a nitrogén, az oxigén, a szén-monoxid és a metán térfogata esetén ad kielégítő eredményt a folyadék-gőz átmenet közelében, ahol a Dieterici-egyenlet kevésbé megfelelő.[1]

Feltehetően a Redlich–Kwong-egyenlet (1949) alapja,[2] amely pedig a Soave–Redlich–Kwong-egyenlet (1972) alapja.[3]

  1. Ree FH (1962. június 15.). „Thermodynamic Functions at Liquid–Vapor Transition Range of the van der Waals, the Berthelot, and the Dieterici Equations of State”. J Chem Phys 36 (12), 3373–3378. o, Kiadó: AIP Publishing LLC. DOI:10.1063/1.1732470. ISSN 0021-9606. 
  2. Wisniak J (2010. április). „Daniel Berthelot. Part I. Contribution to thermodynamics”. Educación Química 21 (2), 156. o. DOI:10.1016/S0187-893X(18)30166-6. (Hozzáférés: 2024. február 26.) 
  3. Soave G (1972. június). „Equilibrium constants from a modified Redlich-Kwong equation of state”. Chemical Engineering Science 27 (6), 1197–1203. o. DOI:10.1016/0009-2509(72)80096-4. 

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne