Bitszelet technika

A bitszelet technika (angolul: bit slicing vagy bit slice technique) egy a mikroelektronikában alkalmazott módszer v. technika, amelyet különféle mikroprocesszorok és vezérlőeszközök előre gyártott elemekből való megépítésére használnak. Ennek során az eszközt viszonylag kis bitszélességű – tipikusan 4, de 1, 2 vagy akár 8 bites is lehetséges – modulok összekapcsolásával építik fel. Minden egyes modul ill. összetevő a feldolgozandó adat (operandus) egy meghatározott bitmezőjét dolgozza fel, innen ered a „bitszelet” kifejezés (a bitszeletet nem úgy kell érteni, hogy „egy bitet részekre vágunk”, hanem mint „néhány bitből álló szelet”). A részegységek úgy vannak kialakítva, hogy meghatározott módon összekapcsolhatók legyenek, és az összekapcsolt elemek képesek legyenek az elemi bithossz egész számú többszörösét feldolgozni, tehát a végső, kész eszköz a teljes szóhosszon legyen képes műveleteket végezni. Így például 4 bites elemekből 16, 32, esetleg 64 bites processzor is építhető.

Egy bitszelet-technikával felépített eszköz legalább két fő elemből áll, melyekből az egyik a mikroszekvenszer (mikroprogram-vezérlő), a másik az ALU-t és a regisztereket tartalmazó egység. Mikroprocesszorok esetén az azonos felépítésű bitszelet-processzorok – kis szóhosszúságú feldolgozó egységek – szinte tetszőleges szóhosszúságú processzorrá kapcsolhatók össze (bár az összekapcsolható elemek számának technológiai korlátai vannak, így a gyakorlatban ez a szám általában 2–4 körül marad). A szekvenszerhez kapcsolódik a mikroprogramtároló, amely az eszköz működését vezérlő utasítások vezérlő kódját tartalmazza.