Blonde (Frank Ocean-album)

Frank Ocean Blonde (blond)
stúdióalbum
Megjelent	2016. augusztus 20.
Felvételek	2013–2016 Abbey Road (London) Electric Lady (New York) Henson (Los Angeles)
Stílus	R&B avantgárd soul pszichedelikus pop
Nyelv	angol
Hossz	60:08
Kiadó	Boys Don’t Cry
Producer	Buddy Ross Frank Ocean Francis Starlite James Blake Jon Brion Joe Thornalley Malay Michael Uzowuru Om'Mas Keith Pharrell Williams Rostam Batmanglij
Frank Ocean-kronológia
Endless (2016) Blonde (2016)
Kislemezek az albumról
Nikes Megjelent: 2016. augusztus 20.
Sablon Wikidata Segítség

A Blonde (vagy blond) Frank Ocean amerikai énekes második stúdióalbuma,^[1] amely 2016. augusztus 20-án jelent meg, csak az iTunes Store és az Apple Music platformokon, az Endless videóalbum augusztus 19-i kiadása után. 2013-ban Ocean bejelentette, hogy a Channel Orange-et követő album is koncepcióalbum lesz. Eredetileg Boys Don’t Cry néven volt ismert és 2015 júliusában jelent volna meg. Az albumhoz kiadták a Boys Don’t Cry magazint is.

2013-tól 2016-ig vették fel az albumot, a New York-i Electric Lady Stúdióban, a londoni Abbey Road Stúdióban és a Los Angeles-i Henson Stúdióban. Az albumon közreműködött többek között André 3000, Beyoncé, Yung Lean és Kim Burrell. A produceri munka nagy részét Ocena végezte, olyan sikeres producerekkel, mint Malay és Om’Mas Keith, akik már a Channel Orange-en is együttműködtek, illetve James Blake, Jon Brion, Buddy Ross, Pharrell Williams és Rostam Batmanglij.

A Blonde absztrakt elemeket tartalmaz Ocean korábbi megjelenéseivel ellentétben. Az album feldolgoz stílusokat, mint az R&B, az avantgárd soul és a pszichedelikus pop. Az album stílusát befolyásolja Stevie Wonder, a The Beatles és a Beach Boys, illetve Ocean hangját Prince-hez hasonlították. Ezek mellett az album harmóniáira és buja hangszereléseire nagy befolyása volt Brian Wilsonnak, a Beach Boys de facto vezetőjének. A gitár és a billentyűritmusok pedig nagyon minimalisták. Az album témáját tekintve Ocean férfiasságáról és érzelmeiről szól, szexuális tapasztalatok, szívfájdalom, veszteség és trauma által inspirálva.

A Blonde-ot pozitívan fogadták a zenekritikusok. Méltatták Ocean önelemző dalszövegeit és az album szokatlan, progresszív hangzását. A kritikusok ezek mellett kiemelték, hogy az album átlépte az R&B és a pop hagyományos határait. Az Blonde-ról egy kislemez jelent meg, a Nikes. Az album első debütált több országban is, az Egyesült Államokban is. Az első héten 275 ezer példány kelt el a lemezből és platina minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA). A Time 2016 legjobb albumának nevezte, a Metacritic pedig a harmadik helyre helyezte. 2020-ban a Pitchfork a 2010-es évek legjobb albumának nevezte, míg a Rolling Stone 2020-ban a Minden idők 500 legjobb albuma listán 79. helyre helyezte.

1. ↑ A Blonde Frank Ocean második stúdióalbuma a Channel Orange után. A nostalgia ULTRA egy mixtape volt, míg az Endless egy videóalbum volt, így nem számít stúdióalbumnak.