Buzuki | |
Más nyelveken | |
angol, francia, német, olasz: bouzouki spanyol: buzuki[1] görög: μπουζούκι | |
Besorolás | |
kordofon pengetős, fogólapos | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.321 |
Menzúra | 580 vagy 600 mm |
Hangolás | dd'–aa–d'd' illetve cc'–ff'–aa–d'd' |
Rokon hangszerek | saz, baglama, colascione; mandolin, bandurria |
Hangszerjátékos | buzukis (görögül: μπουζουξής) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzuki témájú médiaállományokat. |
A buzuki[2] (görög: μπουζούκι) görög húros, pengetős hangszer, a hosszú nyakú lantfélék családjába tartozik. Fémhúros, hagyományosan három vagy négy húrpárja van, fogólapja bundozott, pengetővel szólaltatják meg.
A szabályos hangolása dd'–aa–d'd' illetve cc'–ff'–aa–d'd', de használnak egyedi hangolásokat is.
A hangszer hátulja gömbölyű, szelvényezett felépítésű, a lantokhoz, a nápolyi mandolinhoz hasonló. A buzuki fedőlapját általában gyöngyházberakásokkal díszítik. Dupla húrpárjai közül az alsó kettő oktávra, a többi uniszónóra van hangolva. A hangosításához újabban elektromos hangszedőt használnak.
A buzukinak léteznek kisebb változatai is. A dzurasz (τζουράς) és a baglamasz (μπαγλαμάς) a három húrpáros buzuki kicsinyített változatai. A dzurasznak még csengőbb hangja van, és általában dallamot játszanak rajta, míg a baglamasz inkább kísérőhangszer.