Cinquecento

Cinquecento ([tʃinkweˈtʃɛnto], olaszul: a. m. ötszáz) az itáliai reneszánsz művészet kb. 1500 és 1530 közötti korszakának megnevezése Giorgio Vasari nyomán; stílustörténeti korszak, mégpedig az, amelyiket Heinrich Wölfflin óta „A klasszikusként” említenek. Tágabb értelemben véve használatát az egész 16. századra kiterjesztik. Főként a festészetet illetik ezzel a megnevezéssel, míg az építészetre nehezebben alkalmazható. Főleg közép-itáliai területekre, Firenze és Róma művészeire vonatkoztatják (Velencére például kevésbé).

A szűkebb értelemben vett cinquecento Leonardo da Vinci művészetével kezdődik. Leonardo nyomán terjedt el a sfumato és a chiaroscuro, a cinqucento stílusának legfontosabb ismertetői. A cinquecento művészei között három nagy óriást tartanak számon: Leonardo, Raffaello és Michelangelo; de rajtuk kívül számos mester is működött ebben az időben, mint Sebastiano del Piombo, Andrea del Sarto, Luca Signorelli, Girolamo Romanino.

A cinquecento művészet központja Róma. A fő mecénások a pápák: II. Gyula, X. Leó és VII. Kelemen. Róma légköre azonban nem volt minden művész számára megfelelő, ehhez kapcsolódik André Chastel egy kisebb kutatása a reneszánsz miliőelméletéről. Sok művész származott el az Örök Városból, de ők már nem a reneszánsz harmonikus világát terjesztették, hanem a korai manierizmusét.