Cionizmus

Nem tévesztendő össze a következővel: keresztény cionizmus.

A cionizmus egy politikai-nemzeti mozgalom, amelynek célja a zsidó nép egyesítése és a nemzet újjáélesztése a történelmi hazájában, Izrael földjén (Eretz Israel).^[1] Továbbá egy olyan ideológia, amely ezen a mozgalmon alapul.^[1]

A cionizmus 1948-ban Izrael államának megalakulásához vezetett. Napjainkban a szétszórt zsidó nemzet egységének és Izraelhez fűződő kapcsolatának fenntartása is a célja. A 19. század végén indult mozgalomnak számos irányzata és formája volt, amelyeket általában a politikai cionizmussal azonosítanak és többféleképpen értelmezték: zsidó patriotizmusként, nemzeti felszabadító és államépítő mozgalomként, kulturális és társadalmi irányzatként, illetve vallási mozgalomként. A politikai cionizmus megalapítója Herzl Tivadar.

A cionizmus definíciója ma sem végleges és a követői között sem egységesen elfogadott, tehát egy folyamatosan fejlődő, és – minden más nemzeti szervezkedéshez hasonlóan – szélsőségektől sem mentes mozgalomról van szó.^[2]

1. ↑ ^{a b} Редакция: сионизм (orosz nyelven). Электронная еврейская энциклопедия ОРТ. (Hozzáférés: 2024. szeptember 25.)
2. ↑ Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza (Helikon-Magyar Könyvklub, 1996), 131. old.: „A »cionizmus« homályos és érzelmi töltéssel bíró fogalom, mely mindenki számára mást tartalmazott, lényegében azonban a zsidó identitással és a zsidóknak a más nemzetek között elfoglalt helyével foglalkozó ősrégi kérdések radikális megközelítését jelenti. A cionista számára a zsidóság nem vallási közösség, és nem is különböző országokban élő etnikai közösségek laza társulása, hanem egyetlen nép, melynek van saját hazája: a zsidóság többé nem az általános rendtől eltérő egyedi és meghatározhatatlan kivétel, hanem szabályos, a világ többi népéhez hasonló alapokkal rendelkező nép. A cionizmus egyike azon szélsőséges irányzatoknak, amelyek a »zsidókérdés« összetett problémáira keresnek egyszerű választ. A gyakorlatban azonban ez az egyszerű válasz a cionizmus számára is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Százéves fennállása ellenére, még mindig nem fogalmazódott meg a cionizmus világos és a többség által elfogadott célkitűzése, és a cionizmus retorikájában használt régi jelszó, a »normalizáció« ismét az »egyediség«-nek engedi át az elsőbbséget.”