Doggerbanki csata (1915)

Doggerbanki csata
A Blücher oldalára dőlve süllyed
Konfliktus	első világháború
Időpont	1915. január 24.
Helyszín	Dogger-pad, Északi-tenger
Eredmény	Brit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Royal Navy Német Birodalom Kaiserliche Marine
Parancsnokok
David Beatty Franz Hipper
Szemben álló erők
5 csatacirkáló 7 könnyűcirkáló 35 romboló 3 csatacirkáló 1 páncélos cirkáló 4 könnyűcirkáló 18 romboló 1 léghajó 1 repülőgép
Veszteségek
Elsüllyedt: - Megrongálódott: 1 csatacirkáló 1 romboló Élőerőben: 15 halott 32 sebesült Elsüllyedt: 1 páncélos cirkáló Megrongálódott: 1 csatacirkáló Élőerőben: 954 halott 35 sebesült 234 fogságba esett (ebből 45 sebesülten)
Térkép
Doggerbanki csata Pozíció Európa térképén
é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″54.724, 2.76954.724000°N 2.769000°EKoordináták: é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″54.724, 2.76954.724000°N 2.769000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbanki csata témájú médiaállományokat.

„Doggerbanki csata” lehetséges további jelentéseiről lásd: Doggerbanki csata (egyértelműsítő lap).

A doggerbanki csata (angol: Battle of Dogger Bank; német: Gefecht auf der Doggerbank) 1915. január 24-én lezajlott tengeri ütközet volt a Dogger-pad (Doggerbank) közelében az első világháború során brit és német csatacirkáló-kötelékek között, melynek során egy német hadihajó, a Blücher elsüllyedt.

A csatához az vezetett, hogy a német hadvezetés a britek 1915. január 19-ei Északi-tengeren végrehajtott előretörésére válaszul, visszatámadott a csatacirkálóival január 24-re a Dogger-pad irányába. A célja ezzel az volt, hogy egyfajta elterelő hadműveletként a Nyílttengeri Flotta karbantartások és Balti-tengerre átvezényelt egységek miatti átmeneti gyengeségüket leplezzék. A brit hírszerzés tudomást szerzett a németek tervezett hadműveletéről és a brit flotta nagy része kihajózott az elfogásukra. Az előőrsöt képező két brit csatacirkálóraj meglepte a csatahajóflotta biztosítása nélkül kifutó kisebb német köteléket a küldetésének végpontján, a Dogger-pad nyugati felén. A németek megpróbáltak visszavonulni a túlerő elől, de a több órán át tartó üldözés során a britek beérték és tűz alá vették őket. Előbb a német formáció végén haladó, de a csatacirkálóknál gyengébb és a fellépő meghajtási problémák miatt náluk jelentősen lassúbb Blücher páncélos cirkálót rongálták meg súlyosan, de a németeknek sikerült a britek zászlóshajóját, a Lion csatacirkálót megrongálni. Az elégtelen jeltovábbítás miatt a többi brit hadihajó felhagyott az üldözéssel és mind a már leszakadt Blücher ellen fordult, így a többi német hajó elszakadhatott az ellenségtől és hazatérhetett.

A britek nem veszítettek el egyetlen hajót sem és élőerőben is csekély volt a veszteségük. A mozgásképtelenné váló Liont sikeresen hazavontatták és hónapokba telt a javítása. Rajta kívül a Tiger szenvedett még el kisebb károkat. A németek a Blücher páncélos cirkálót elveszítették, míg a Seydlitz súlyosabb, a Derfflinger kisebb károkat szenvedett. A Blücher legénységének többsége életét veszítette, a túlélői hadifogságba kerültek. Ennek alapján az ütközetet brit győzelemként tartják számon, bár az összecsapás során kimondottan gyenge tüzérségi teljesítményt nyújtottak a hajóik, és emiatt nem sikerült feltartóztatniuk és megsemmisíteniük a német köteléket a terveiknek megfelelően.