Dream Theater | |
Információk | |
Eredet | USA, New York, Long Island |
Alapítva | 1985 |
Aktív évek | 1985 – napjainkig |
Műfaj | Progresszív metal Progresszív rock[1] |
Kiadó | InsideOut Music (2017–napjainkig) Roadrunner (2007–2017) Elektra Records (2000–2005) EastWest Records (1993–2000) Atco Records (1992) Mechanic Records (1988–1991) |
Kapcsolódó előadók | Liquid Tension Experiment, Liquid Trio Experiment, Transatlantic, OSI, Chroma Key, Platypus, MullMuzzler, The Jelly Jam, G3, Sons of Apollo |
Tagok | |
James LaBrie John Myung John Petrucci Jordan Rudess Mike Portnoy | |
Korábbi tagok | |
Mike Mangini Chris Collins Charlie Dominici Kevin Moore Derek Sherinian | |
A Dream Theater weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dream Theater témájú médiaállományokat. | |
A Dream Theater Grammy-díjas, amerikai progresszívmetál-együttes, amelyet 1985-ben alapított Majesty néven John Myung basszusgitáros, John Petrucci gitáros és Mike Portnoy dobos, a bostoni Berklee College of Music három hallgatója. Az első stabil felállás 1987-re alakult ki Charlie Dominici énekes csatlakozásával, akit 1991-ben James LaBrie váltott fel. 1994-ben a billentyűs hangszereken játszó Kevin Moore hagyta el az együttest, helyére Derek Sherinian került. 1998-ban azonban ő is kilépett, helyére pedig Jordan Rudess érkezett, ezzel kialakult egy stabil, 12 éven át tartó felállás. 2010 őszén a rajongók megdöbbenésére az egyik alapító, a dobos-dalszerző Mike Portnoy jelentette be távozását, akinek utódját fél évvel később jelentették be, Mike Mangini (ex-Annihilator-, ex-Extreme- és ex-Steve Vai-dobos) személyében. Portnoy 2023-ban tért vissza a Dream Theater soraiba.
Első sikereit a zenekar az 1992-ben kiadott Images and Words című második albumával és a lemez Pull Me Under című nyitószámának videóklipjével érte el, amely az 1990-es évek elején rendszeresen szerepelt az MTV adásaiban. Ennek ellenére az együttes nem számít mainstream előadónak. Az együttes legnagyobb példányszámban eladott albuma az Images and Words, amely aranylemez lett az Amerikai Egyesült Államokban, és a 61. helyezésig ért fel a Billboard 200 toplistáján. Ugyanezen listára az 1994-ben kiadott Awake és a 2002-es Six Degrees of Inner Turbulence a 32., illetve a 46., míg a 2007-es Systematic Chaos című albumuk a 19. helyen lépett be. A zenekar tizedik albuma 2009. június 23-án jelent meg Black Clouds & Silver Linings címmel, amely a Billboard 200 toplistáján a 6., az Eurochart Hot 100-on pedig az első lett, ezáltal a megjelenése hetében a legjobban fogyó albumuk lett. A Dream Theater a progresszív metál egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb együttese, az Amerikai Egyesült Államokban több mint 2,1 millió, míg világszerte több mint 12 millió lemezt adtak el.[2] 2010-ben bekerültek a Long Island Music Hall of Fame-be.[3] A 2011-ben megjelent A Dramatic Turn of Events albumuk On the Backs of Angels című dalát első alkalommal a zenekar történetében Grammy-díjra jelöltek a Best Hard Rock/Metal Performance kategóriában.[4] A Mike Mangini bemutatkozását jelentő A Dramatic Turn of Events a második olyan lemezük lett, ami bejutott a Top 10-be, miután a Billboard 200 listáján a 8. helyre került.[5] 2022-ben az The Alien című daluk Grammy-díjat nyert a Best Hard Rock/Metal Performance kategóriában.[6]
A korábbi és a jelenlegi tagok mindannyian magasan jegyzett zenészek, akik számtalan díjat nyertek különböző zenei szaklapok szavazásain, és számos elismert zenésszel játszottak együtt különböző formációkban.