Eduardo Scarpetta | |
![]() | |
Felice Sciosciammoccaként | |
Született | 1853. március 13.[1] Nápoly |
Elhunyt |
Nápoly |
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1925. november 29.) |
Élettársa | Luisa De Filippo |
Gyermekei |
|
Foglalkozása | |
Sírhelye | Cemetery of Poggioreale, Naples[3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Eduardo Scarpetta témájú médiaállományokat. | |
Eduardo Scarpetta, Odoardo Lucio Fausto[5] Vincenzo Scarpetta művészneve (Nápoly, 1853. március 12. – Nápoly, 1925. november 29.) olasz színész és vígjátékíró.
A nápolyi színház legjelentősebb színésze és szerzője volt a 19. és a 20. század fordulóján, a Scarpetta-De Filippo színházi dinasztia ősatyja. Létrehozta a ma is használatos modern dialektusszínházat, és a nápolyi nyelv sok francia pochade-ba való adaptálására specializálódott; leghíresebb vígjátékai közül azonban néhány (köztük például a Nyomorúság és nemesség) eredeti alkotás volt a repertoárjából. Nagyon hosszú drámaírói karrierrel büszkélkedhet (1875-től), amelyet hirtelen félbeszakított egy híres per, amelyet Gabriele D’Annunzio indított ellene 1904-ben.
Scarpetta filmszínész is volt a „hetedik művészet” hajnalán. Forgatott néhány filmet egy milánói produkciós cégnek, Renzo Sonzogno Zenés filmjét vígjátékai alapján: Miseria e nobiltà (Cifra nyomorúság, 1914, rendezte: Enrico Guazzoni), A nővér (1914, rendezte: Alessandro Boutet), Egy ősi nápolyi kávézó (1914), Három gonosz bárány (1915) és Az ágymelegítő (1915), Gino Rossetti rendezésében. Ezekből a filmekből csak néhány állókép maradt fenn Scarpettáról és más előadókról.
Számos gyermeke született, ebből kilenc (nem mindegyiküket ismerte el): Vincenzo, Domenico és Maria Scarpetta mellett ott van a híres Eduardo De Filippo, Peppino és Titina De Filippo, Ernesto Murolo, Eduardo De Filippo (más néven Passarelli) és testvére, Pasquale De Filippo.