Emma Goldman

Emma Goldman
Emma Goldmann 1911 körül
Emma Goldmann 1911 körül
Született1869. június 27.
Kovno, Orosz Birodalom
Elhunyt1940. május 14. (70 évesen)
Toronto, Ontario, Kanada
Állampolgársága
HázastársaJacob Kershner[3]
ÉlettársaAlexander Berkman[4]
Foglalkozása
  • anarchista
  • újságíró
  • politikafilozófus
  • nőjogi aktivista
  • előadó
  • kiadó
  • békeaktivista
  • önéletrajzíró
  • betegápoló
  • író
  • filozófus
  • politikus
  • szerző
  • pacifista
Halál okaagyi érkatasztrófa
SírhelyeHaymarket Martyrs' Monument (Illinois)[5]
Filozófusi pályafutása
Iskola/Irányzatanarchizmus, anarchofeminizmus, anarchokommunizmus
Akikre hatottRoger Nash Baldwin, Pa Csin, Ito Noe,[6] Margaret Sanger
Akik hatottak ráRalph Waldo Emerson, Friedrich Nietzsche, Johann Most, Henry David Thoreau, Pjotr Alekszejevics Kropotkin, Mihail Alekszandrovics Bakunyin, Mary Wollstonecraft, Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij, Oscar Wilde és Max Stirner
Fontosabb művei
  • Élem az életem
  • Anarchism and Other Essays
  • The Social Significance of the Modern Drama
  • My Disillusionment in Russia
  • My Further Disillusionment in Russia

Emma Goldman aláírása
Emma Goldman aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Emma Goldman témájú médiaállományokat.

Emma Goldman (Kovno, 1869. június 27.Toronto, Ontario, 1940. május 14.) litván születésű amerikai anarchista író és aktivista. Úttörő szerepe volt a 20. század első felében az észak-amerikai és európai anarchista politikafilozófia kialakításában.[7]

Az Orosz Birodalomban, Kovnóban született (ma Kaunas, Litvánia) zsidó családban. 1885-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba.[8] A haymarketi incidens után kezdett érdeklődni az anarchizmus iránt, hamar az anarchista filozófia, a női jogok és a társadalmi problémák elismert írójává vált, tömegeket vonzott.[8] Szeretőjével és életre szóló barátjával, Alexander Berkmannal, Henry Clay Frick gyáros és pénzember meggyilkolását tervezték, a tett propagandája egy megmozdulásaként. Az 1892-es merényletet Frick túlélte, Berkmant 22 év börtönbüntetésre ítélték. Goldmant is többször bebörtönözték a következő években, lázadásra felbujtás és a születésszabályozás propagálása miatt. 1906-ban alapította meg a Mother Earth anarchista lapot.[9]

1917-ben Goldmant és Berkmant két év börtönbüntetésre ítélték, mivel „nem regisztrált személyek kiváltására” esküdtek össze a sorozás alól. Szabadulásuk után százakkal együtt letartóztatták és Oroszországba deportálták. Kezdetben az októberi forradalmat támogatták, ami a bolsevikokat segítette a hatalomba. Goldman a kronstadti lázadás után véleményét megváltoztatva, elítélte a Szovjetuniót a független hangok erőszakos elnyomásáért. 1923-ban kiadta a My Disillusionment in Russia című könyvét, amelyben ezekről az élményeiről ír. Amíg Angliában, Kanadában és Franciaországban élt, megírta Élem az életem című önéletrajzát. A spanyol polgárháború kitörése után odautazott, hogy részt vegyen az anarchista forradalomban. 1940. május 14-én, 70 évesen hunyt el Torontóban.

Élete során szabadgondolkodó „lázadó nőként” tisztelték, ellenfelei a politikai indíttatású gyilkosságok és erőszakos forradalmak miatt kritizálták.[10] Írásai és előadásai felölelték a börtönök, ateizmus, szólásszabadság, militarizmus, kapitalizmus, házasság, szabad szerelem és homoszexualitás témáit. Habár távol tartotta magát az első hullámú feminizmustól és a női választójogra törekvésüktől, az anarchizmusban a nemek közti politika új irányait is bevitte. Az 1970-es években kezdtek iránta érdeklődni főként feminista és anarchista tudósok.

  1. a b NNDB (angol nyelven)
  2. a b c a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  3. Emma Goldman: A Documentary History of the American Years
  4. The Feminist Companion to Literature in English, 435
  5. https://npgallery.nps.gov/pdfhost/docs/NHLS/Text/97000343.pdf
  6. Diggs, Nancy Brown. Steel Butterflies: Japanese Women and the American Experience (angol nyelven). Albany: State Univ. of New York Press, 99. o. (1998). ISBN 0791436233 „Like other radicals of the time, Noe Itō was most influenced by none other than Emma Goldman.” 
  7. Emma Goldman a Citatum honlapon. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
  8. a b Emma Goldman életrajza (angol nyelven). University of Illinois at Chicago. [2013. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  9. Emma Goldman az Ezen a napon honlapon. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
  10. Streitmatter, Rodger. Voices of Revolution: The Dissident Press in America. New York: Columbia University Press, 122–134. o. (2001). ISBN 0-231-12249-7 

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne