Emmanuel Macron

Emmanuel Macron
Franciaország 25. elnöke Andorra társhercege
Hivatali idő 2017. május 14. – hivatalban
Előd	François Hollande
Utód	hivatalban
Született	1977. december 21. (47 éves)[1][2][3][4][5] Amiens[6]
Párt	Renaissance (2016. április – ) Szocialista Párt (2006–2009) független politikus (2009–2016)
Szülei	Françoise Noguès Jean-Michel Macron
Házastársa	Brigitte Macron (2007. október 20. – , Le Touquet-Paris-Plage)
Foglalkozás	befektetési bankár államférfi tisztviselő politikus bankár
Iskolái	École nationale d'administration (2002–2004) Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Lycée Henri-IV Párizs-Nanterre-i Egyetem La Providence
Vallás	agnoszticizmus
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje (2017. május 14.) Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2017. május 14.) Károly-díj (2018. május 10.) Concours général (1994) Grand Officer of the Order of the Southern Cross (2012) a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (2014) Grand Cross of the Order of the Redeemer (2017) Grand Cross of the National Order of the Lion (2018) Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2018) Knight of the Order of the Elephant (2018. augusztus 28.) Time 100 (2018) Knight of the Seraphim (2024. január 30.) Order of the Republic (2024) Cross of the Seven Arms (2024. július 17.) Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje Bath-rend a Brit Birodalom Rendje Belga Lipót-rend az Olasz Köztársaság Érdemrendje Order of the Redeemer Holland Oroszlán Rend Order of the Gold Lion of the House of Nassau Finn Fehér Rózsa lovagrend Order of Zayed Order of Merit Order of the Nile Order of the Republic Ordre national du Lion du Sénégal National Order of the Ivory Coast Azték Sas Mexikói Érdemrend Royal Order of the Seraphim Déli Kereszt Országos Rendje Grand Order of Mugunghwa
Emmanuel Macron aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuel Macron témájú médiaállományokat.

Emmanuel Jean-Michel Frédéric Macron (Amiens, 1977. december 21. –) francia politikus, 2017. május 14-től az ötödik francia köztársaság nyolcadik elnöke és Andorra társhercege.

Amiens-ben született, a Párizs-Nanterre-i Egyetemen filozófiát tanult, később köztudományi diplomát szerzett a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében, majd 2004-ben szintén diplomát szerzett az École nationale d'administration elitiskolában. Vezető tisztviselőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, később pedig befektetési bankár lett a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél.

François Hollande 2012. májusi megválasztása után kinevezte Macront főtitkárhelyettesnek, így Macron lett Hollande egyik vezető tanácsadója. Manuel Valls miniszterelnök később, 2014 augusztusában kinevezte gazdasági és ipari miniszterré. Miniszterként számos vállalkozásbarát reformot támogatott. 2016 augusztusában lemondott a miniszterségről, és elindult a 2017-es elnökválasztáson, amit sikeresen megnyert. Macron 2006 és 2009 között a Szocialista Párt tagja volt, minisztersége alatt független volt, majd a választásokon 2016 áprilisában általa alapított centrista politikai mozgalom, az En Marche zászlaja alatt vett részt.

A 2017-es elnökválasztás első fordulójában 24%-ot szerezve végzett az első helyen, majd a második fordulóban a mandátumok 66%-át nyerte el, így Marine Le Pent legyőzve lett francia elnök.^[7][8][9] Kinevezte Édouard Philippet miniszterelnöknek, és egy hónappal később a törvényhozási választásokon Macron pártja a „La République En Marche!” kormányzótöbbséget szerzett a Nemzetgyűlésben.

Macront a 2022-es elnökválasztáson második ciklusára is megválasztották, miután ismét legyőzte Marine Le Pent, így Jacques Chirac után, aki 2002-ben Marine Le Pen édesapját, Jean-Marie Le Pent győzte le ő lett a következő francia elnök, aki újraválasztást nyert. A 2022-es törvényhozási választásokon azonban centrista koalíciója elvesztette abszolút többségét, így az 1993-as Bérégovoy-kormány bukását követően megalakult Franciaország első kisebbségi kormánya.

Mivel Macron harmadszor nem indulhatott az elnöki tisztségért, így koncentráltabban, több konfliktust felvállalva összpontosíthatott Franciaország modernizálására, intézményeinek megreformálására és gazdaságának felgyorsítására, kevésbé kellett a választók napi szintű tiltakozásaira figyelemmel lennie a népszerűtlen intézkedései meghozatalakor. Ugyanakkor hiányzott egy kulcsfontosságú összetevő, amely segíthette volna megvalósítani stratégiai elképzeléseit: az abszolút többség a Nemzetgyűlésben, a francia parlament alsóházában. Ennek eredményeképpen Macron gyakorlatilag rendeletekkel irányítjotta Franciaországot, és gyakran a Nemzetgyűlés szavazásos jóváhagyása nélkül fogadtatta el a törvényjavaslatokat. Ez azért volt veszélyes gyakorlat, mert minden egyes alkalommal kockáztatta, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek miniszterelnöke ellen.^[10]

Macron Élisabeth Borne-t, a francia történelem Edith Cresson után második női kormányfőjét 2022 májusában nevezett ki Jean Castex helyére, aki később kétszer alakította át kabinetjét: 2022 júliusában, majd 2023 júliusában.

Macron döntésének megfelelően 2024. január 9-én az addigi legfiatalabb, 34 éves francia miniszterelnök, az első nyíltan meleg kormányfő, Gabriel Attal követte Borne-t a miniszterelnöki székben.^[11]

Macron elnöksége alatt számos munkajogi-, adó- és nyugdíjreformot hajtottak végre; folytatta a megújuló energiára való átállást. A politikai ellenfelek által "a gazdagok elnökének" nevezett Macron elnökségének első éveit a belpolitikai reformjai ellen irányuló és a lemondását követelő egyre gyakoribb tiltakozások jellemezték, amelyek 2018-2020-ban a "sárgamellényes tüntetésekben" és a nyugdíjreform elleni sztrájkban csúcsosodtak ki. 2020-tól ő irányította Franciaország Covid19 világjárványra adott válaszlépéseit és a védőoltások bevezetését. 2023-ban miniszterelnöke, Élisabeth Borne kormánya törvényt fogadott el a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre történő emeléséről; a nyugdíjreform ellentmondásosnak bizonyult, és a közszférában sztrájkokhoz és erőszakos tüntetésekhez vezetett.^[10] Külpolitikájában az Európai Unió (EU) reformját szorgalmazta, és kétoldalú szerződéseket írt alá Olaszországgal és Németországgal. Macron a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború idején 42 milliárd euró értékű kereskedelmi és üzleti megállapodást kötött Kínával, és részt vett az Ausztráliával és az Egyesült Államokkal kötött AUKUS egyezménnyel^[12] kapcsolatos vitában. Folytatta az Opération Chammal hadműveletet^[13] az Iszlám Állam elleni háborúban, és csatlakozott az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió nemzetközi elítéléséhez.^[10]

1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. május 3.)
2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ GeneaStar
5. ↑ Roglo
6. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
7. ↑ Biographie de Emmanuel Macron (francia nyelven). Closermag.fr. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
8. ↑ Emmanuel Macron : Biographie et articles (francia nyelven). Le Point.fr. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
9. ↑ A 2017-es elnökválasztás első fordulójának előzetes eredményei a francia belügyminisztérium honlapján
10. ↑ ^{a b c} Emmanuel Macron (angol nyelven). POLITICO, 2023. november 28. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
11. ↑ „Gabriel Attal becomes France's youngest prime minister”, Le Monde.fr, 2024. január 9. (Hozzáférés: 2024. január 30.) (angol nyelvű) 
12. ↑ AUKUS-megállapodás: Ausztrália aláírta az adásvételi szerződést az amerikai atomtengeralattjárók beszerzésére (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2021. november 22. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
13. ↑ navaltoday: French Frigate Jean Bart Departs Operation Chammal (amerikai angol nyelven). Naval Today, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2023. november 29.)