Enrico Dandolo | |
Enrico Dandolo Szent Márk téri beszéde | |
Velence dózséja | |
Uralkodási ideje | |
1192 – 1205 | |
Elődje | Orio Mastropiero |
Utódja | Pietro Ziani |
Uralkodóház | Dandolo family |
Született | 1107 Velence |
Elhunyt | 1205. május (97-98 évesen) Konstantinápoly |
Nyughelye | Hagia Szophia |
Gyermekei | Anna Dandolo |
A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Dandolo témájú médiaállományokat. | |
Enrico Dandolo (Velence, 1107 – Konstantinápoly, 1205. május) a Velencei Köztársaság negyvenegyedik dózséja. 1192-ben immár több mint nyolcvanévesen és ráadásul vakon lépett Velence kormányrúdjához. Minden bizonnyal ő volt a város leghíresebb vezetője, aki fantasztikus üzleti, politikai és hadászati érzékkel vezette ki a lagúnák városát a káoszból. A negyedik keresztes háború egyik legjelentősebb alakjává vált, bár Róma és a keresztény világ szemében Enrico tette kevésbé volt megnyerő. Az ő vezetésével sikerült visszafoglalni a magyaroktól Zárát, és ő volt az a dózse, aki elfoglalta Konstantinápolyt, és megalapította a Latin Császárságot.