Esgaroth

Esgaroth vagy Tóváros (teljes nevén: Esgaroth a Hosszú-tavon) egy emberek által lakott város volt a Rhovanion-i Hosszú-tó északnyugati részén, J. R. R. Tolkien Középfölde-történeteiben. A teljesen fából épült és a tómederbe süllyesztett faoszlopokon álló város Erebortól és Suhatagtól délre, a Bakacsinerdőtől keletre, a Vas-domdoktól pedig nyugatra volt található. A város kimagasló jóléte nyilvánvalóan az észak-középföldi emberek, tündék és törpök közötti harmónikus kereskedelmének volt köszönhető. A város földrajzi elhelyezkedése miatt, a lakók mindennapi közlekedési eszköze a csónakok, illetve hajóik voltak.

Tóváros az Erdei-folyó torkolatától valamivel északra feküdt, a Hosszú-tó nyugati öblében, melyet magas sziklák védtek a folyó, illetve a tó erős áramlataitól. A várost a tóparttal, hosszú fahíd kötötte össze, mely lehetőséget adott a szárazföldi kereskedőknek is becsatlakozni a város kereskedelmébe. A szárazföldi hídfőnél őrök álltak szolgálatban, akik felügyelték, hogy ki és miért szeretne belépni a városba. A híd város felőli végén városkapuk tornyosultak, melyek csak a papírok rendezését követően nyílottak ki a kereskedők előtt.[2] A híd vészhelyzet esetén leengedhető volt, ezzel pedig megtudták akadályozni, hogy az ellenség elérje a várost. Tóváros rendelkezett központi piactérrel, mely tulajdonképpen egy kerek öböl volt a központban, melyet a csónakok számára kialakított csatornák kötöttek össze a város külső részével. A szűk csatornákat fából készült rakpartok övezték, rajta lépcsőkkel, illetve létrákkal. Esgaroth legnagyobb és leggazdagabb emberei e piactér körül laktak, óriási házaikban. Köztük volt a város urának palotája, melynek nagy termeiben, hatalmas lakomákat tartott.

A Harmadkor azon periódusában, amikor A hobbit-trilógia is játszódik, Esgaroth egy városállam. Államformáját tekintve pedig köztársaság, ahol nincsen király, mint államfő (valójában az egyetlen igazi köztársaság Középföldén). Az állam vezetője a Tóváros ura, akit az öregek és bölcsek közül választanak meg. Többek közt az utolsó tóvárosi úr kapzsiságának köszönheti a város pusztulását, emiatt Esgaroth városát sokan a kapitalizmus kritikájaként értelmezték. Egyedülálló módon Középfölde összes városa, települése és erődje közül, Esgaroth használta egyedül a vizet védekezésül, illetve a várost egyéb természetes akadályok is körbevették, mint például sziklák, illetve magas hegyek. Ezek segítették a várost a védekezésben és a lehetséges ostromoktól, ugyanakkor ezek az akadályok csupán lelassították és elterelték Tóváros legfőbb ellenségeit. A város rendelkezett saját hadiflottával, amit szükség esetén be tudtak vetni az ellenséggel szemben.

A város sorsát Smaug pecsételte meg, aki porrá égette 2941-ben. A sárkány támadására senki nem készült fel, és nem is tudott hogyan védekezni ellene a lakosság. A város megsemmisült, de még az ostrom közben sikerült megölni a sárkányt, aki halála után a város romjaira zuhant. Az egykori gazdag kereskedőváros romjai szolgáltak Smaug nyughelyéül.