F7U Cutlass

Vought F7U Cutlass
F7U–3 Cutlass
Funkció	többcélú tengerészeti vadászrepülőgép
Gyártó	Chance Vought
Tervező	Rex Buren Beisel
Sorozatgyártás	1948–1955
Gyártási darabszám	320
Fő üzemeltetők	USN
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1948. szeptember 29.
Szolgálatba állítás	1951. július
Szolgálatból kivonva	1959. március 2.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz F7U Cutlass témájú médiaállományokat.

A Chance Vought F7U Cutlass az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozón alkalmazott sugárhajtású vadászrepülőgépe és vadászbombázója volt a hidegháború első időszakában. A repülőgép szokatlan, vízszintes vezérsík nélküli konstrukciót valósított meg, mely elrendezés állítólag a német Arado cégnek a második világháború végén zsákmányolt szélcsatorna-mérésein és tervein alapult, bár a Vought tervezőmérnökei tagadták, hogy felhasználták volna a német kutatási eredményeket.^[1] Az F7U volt a Rex Beisel tervezte utolsó repülőgép, aki felelős volt az első, kizárólag az amerikai haditengerészet számára készített vadászgép, a Curtiss TS–1 tervezéséért is 1922-ben.

A hagyományostól radikálisan eltérő felépítése miatt a Cutlass számos műszaki és vezethetőségi gonddal küzdött rövid szolgálati ideje alatt. A típus négy berepülő- és 21 további haditengerészeti pilóta halálát okozta.^[1] Az összes elkészült Cutlass negyede baleset folyamán semmisült meg. A gép megbízhatatlansági rekordja egyrészt az új aerodinamikai elméletek alapján kialakított előremutató tervezési elveknek, másrészt az elégtelen teljesítményű, megbízhatatlan hajtóműveknek volt köszönhető.

1. ↑ ^{a b} Angelucci 1987, p. 447.