Ferdinand de Saussure | |
![]() | |
Született | 1857. november 26.[1][2][3][4][5] Genf[6] |
Elhunyt | 1913. február 22. (55 évesen)[7][8][1][2][9] Vufflens-le-Château |
Állampolgársága | svájci |
Házastársa | Marie Faesch (1892–)[10] |
Gyermekei |
|
Szülei | Henri de Saussure |
Foglalkozása | nyelvész |
Iskolái |
|
![]() | |
Ferdinand de Saussure aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand de Saussure témájú médiaállományokat. | |
Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (Genf, 1857. november 26. – Vufflens-le-Château, Vaud kanton, 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője.
"A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is."
Hermeneutikai Füzetek 3. – "Mi az olvasóközpontú kritika?" in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994