Back فيراري إف 40 Arabic Ferrari F40 AST Ferrari F40 Azerbaijani Ferrari F40 Bulgarian Ferrari F40 BS Ferrari F40 Catalan Ferrari F40 Czech Ferrari F40 Danish Ferrari F40 German Ferrari F40 Greek

Ferrari F40

Ferrari F40
Egy példány a Ferrari Galériában
Egy példány a Ferrari Galériában
Gyártási adatok
GyártóFerrari S.p.A.
Darabszám1337
Gyártás helyeMaranello Olaszország Olaszország
ModellvariánsokF40 LM, Competizione, F40 GT, F40 GTE, F40 Valeo
Kategóriasportautó (S-szegmensű)
TervezőPietro Camardella[1] aki Aldo Brovarone felügyelete alatt a Pininfarina autótervező és karosszériaépítő céggel működött együtt Nicola Materazzi főmérnökkel együtt.[2][3][4][5][6][7]
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4358 mm (171,6 hüvelyk)
Szélesség1970 mm (77,6 hüvelyk)
Magasság1124 mm (44,3 hüvelyk)
Tömeg1254 kg (2765 font) (Európa),[8] 1369 kg (3018 font) (USA)[9]
Tengelytáv2450 mm
Teljesítmény
Motor2,936 cc (2.9 literes) dupla turbófeltöltős Tipo F120A/F120D 90° V8[10][11]
Teljesítmény
  • 478 lóerő; 352 kW (471 LE), 426 lb⋅ft (577 N⋅m)[10]
  • 484 lóerő; 356 kW (477 LE) (USA specifikáció)[11]
Max. sebesség324
HajtóműOtto-motor
ElőzőFerrari 288 GTO
KövetkezőFerrari F50
Kapcsolódó modellek
Elődje Ferrari 288 GTO, Utóda Ferrari F50
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferrari F40 témájú médiaállományokat.

A Ferrari F40 (F120-as típus) egy középmotoros, hátsókerék-hajtású sportautó,[9] amelyet Nicola Materazzi és a Pininfarina tervezett. 1987-től 1992-ig, míg az LM és GTE versenyautó változatokat 1994-ig, illetve 1996-ig gyártották.[12] A szintén Materazzi által tervezett 288 GTO utódjaként a Ferrari 40. évfordulójának megünneplésére tervezték, és ez volt az utolsó Ferrari autó, amelyet Enzo Ferrari személyesen hagyott jóvá.[10] Abban az időben ez volt a Ferrari leggyorsabb, legerősebb és legdrágább eladásra szánt autója.[13]

Az autó a tervezett négyszáz darabos gyártási darabszámmal és körülbelül 400 000 dolláros (az előd, a 288 GTO árának ötszöröse[14]) gyári ajánlott kiskereskedelmi árral debütált 1987-ben (mai árfolyamon körülbelül 1 030 000 dollár).[15] Az egyik példányt, amely a Forma-1-es pilóta Nigel Mansell tulajdonában volt, 1990-ben az akkori rekordért, 1 millió fontért adták el, amely rekord egészen a 2010-es évekig állt.[16][17] 2023-ban egyes szép állapotú, jól nyomon követhető történettel rendelkező példányért 2 600 000 és 3 200 000 euró közötti összeget is elkérnek.

Összesen 1311 autót gyártottak,[10][18] amelyek közül 213 darabot az Egyesült Államokba szántak.[19] Egyéb különlegességek mellett ez volt az első olyan utcai autó a Ferrari történetében, amelyet különféle kompozit anyagokból építettek, mint például kevlár az alvázhoz, üvegszál a karosszériához, repülőgépgyanta az üzemanyagtartályokhoz és plexi az oldalablakokhoz. A bemutatója idején ez volt a valaha épített leggyorsabb utcai autó 324 km/h-s állítólagos sebességével (amelyet a különböző tesztek során gyakran jelentősen túlteljesítettek), ezt a rekordot később, 1991-ben a Bugatti EB110 döntötte meg.

  1. ↑ Rencontre avec Pietro Camardella & Gino Finizio (francia nyelven), 2006. július 1. [2006. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 5.)
  2. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Sackey nevű lábjegyzeteknek
  3. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Goodfellow nevű lábjegyzeteknek
  4. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Mantovani nevű lábjegyzeteknek
  5. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Delbo nevű lábjegyzeteknek
  6. ↑ Reggiani (10 December 2012), Lancia LC2: così è rinato un gioiello tecnologico, <https://wheels.iconmagazine.it/novita/sportive/lancia-lc2>. Hozzáférés ideje: 2020-04-01 Archiválva 2021. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Cironi nevű lábjegyzeteknek
  8. ↑ Gebhardt, Christian: Test Ferrari 488 GTB und Treffen mit F40: Neues Biturbo-Ass trifft Legende (német nyelven). auto motor und sport , 2016. március 12. „...nur 1.254 Kilo...”
  9. ↑ a b Ceppos, Rich. Ferrari F40. Hearst Corporation, 37. o. (1991. február 1.) 
  10. ↑ a b c d Ferrari F40 (1987) (angol nyelven). Ferrari . [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. ↑ a b Ferrari F40 manual data, 2015. augusztus 9. (Hozzáférés: 2018. március 2.)
  12. ↑ 1987 – 1992 Ferrari F40. TopSpeed.com . TopSpeed, 2015. október 8. (Hozzáférés: 2016. október 11.)
  13. ↑ BBC Radio 2 – Chris Evans Breakfast Show – Photos. BBC, 2014. június 25. [2013. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  14. ↑ Peek, Jeff: Are today's supercars immune to depreciation?. Hagerty , 2018. január 26. [2018. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ Tomalin, Peter: Ferrari F40 buying guide. Evo (magazine , 2013. január 31. [2014. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 28.)
  16. ↑ The Zoute Sale / The ex-Nigel Mansell, Ferrari Classiche certified 1989 Ferrari F40 Berlinetta Chassis no. ZFFGJ34B000080022 Engine no. 16148 (brit angol nyelven). Bonhams , 2014. október 10. [2023. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ Evans, John. „News: Nigel Mansell's Ferrari F40 sells at auction for just £543,375”, Sunday Times Driving, 2014. október 13. (brit angol nyelvű) 
  18. ↑ The World Encyclopedia of Cars: The Definitive Guide to Classic and Contemporary Cars from 1945 to the Present Day. Hermes House, 308–309. o. (1998). ISBN 9781840380835. OCLC 45632218 
  19. ↑ Golden, Conner: Ferrari F40: History and Specifications of a Legendary Supercar (angol nyelven). Motor Trend , 2020. május 15.
From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne