Franklin D. Roosevelt

Franklin D. Roosevelt
Az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöke
Hivatali idő 1933. március 4. – 1945. április 12.
Alelnök(ök)	John N. Garner (1933-1941) Henry A. Wallace (1941-1945) Harry S. Truman (1945)
Előd	Herbert Hoover
Utód	Harry S. Truman
New York 44. kormányzója
Hivatali idő 1929. január 1. – 1933. január 1.
Helyettes	Herbert H. Lehman
Előd	Al Smith
Utód	Herbert H. Lehman
A Haditengerészet helyettes államtitkára
Hivatali idő 1913. március 17. – 1920. augusztus 26.
Elnök	Woodrow Wilson
Előd	Beekman Winthrop
Utód	Gordon Woodbury
New York állam 26. szenátusi kerületének szenátora
Hivatali idő 1911. január 1. – 1913. március 17.
Előd	John F. Schlosser
Utód	James E. Towner
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború második világháború
Született	1882. január 30. Hyde Park, New York, USA
Elhunyt	1945. április 12. (63 évesen) Warm Springs, Georgia, USA
Sírhely	Springwood Estate, Hyde Park, New York
Párt	Demokrata Párt
Szülei	James Roosevelt Sara Ann Delano
Házastársa	Eleanor Roosevelt
Gyermekei	Anna, James, Elliott, Franklin, John
Foglalkozás	politikus, államférfi
Iskolái	Harvard Főiskola Columbia Egyetem
Halál oka	agyvérzés
Vallás	episzkopális
Díjak	Az év embere (1932) Az év embere (1934) Az év embere (1941) Knight Grand Cross of the Military Order of William (1948. április 15.) Albert emlékérem (1941) Hadiérem Grand Cross of the Order of the Legion of Honour (Philippines) Katonai Vilmos-rend Becsületrend American Philatelic Society Hall of Fame (1945)
Franklin D. Roosevelt aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Franklin D. Roosevelt témájú médiaállományokat.

Franklin Delano Roosevelt (ejtsd: frenklin delenó rouzvelt)^[1] (New York, 1882. január 30. – Warm Springs, 1945. április 12.), a sajtóban gyakran FDR, amerikai politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke, akit négy terminusra választottak meg. 1933–1945 között volt elnök, és ő az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. A 20. század egyik központi alakja volt.

Apja, James Roosevelt, és anyja, Sarah Ann Delano, mindketten tehetős New York állambeli családok tagjai voltak, amelyek francia és holland ősökkel bírtak. Franklin volt az egyetlen gyermekük. Anyai nagyapja, Warren Delano (a Mayflower egyik utasának, Richard Warrennek leszármazottja) a kínai ópiumkereskedelemből szerezte vagyonát. 1921-ben deréktól lefelé lebénult, ezután már csak segédeszközzel tudott – nehezen – járni. Állapotát járványos gyermekbénulás következményének tartották, bár újabban felvetették, hogy esetleg Guillain-Barré szindróma okozta. Ezután évekig elfordult a politikai élettől.

Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke 1933-tól haláláig. Egyedülálló módon négyszer választották meg. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság ártalmait enyhítő New Deal elnevezésű szociálpolitikai programjával segítette a munkanélkülieket, valamint a gazdaság talpra állítását, illetve megvalósította a gazdaság és bankrendszer reformját. Jóllehet a gazdaság talpra állása nem fejeződött be 1940-ig, a Roosevelt-adminisztráció idején megkezdődött programok nagy része az USA kereskedelmét a mai napig is meghatározza. Agresszív szövetségi kormányzati módszerével új lendületet adott a Demokrata Pártnak, amely az 1960-as évek végéig domináns szerepet töltött be.

1938 után elérte az USA újra fegyverzését, és kivezette országát az izolacionizmusból, miközben a világ a háborúra készült. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az atlanti chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.

Széles körű támogatást nyújtott Winston Churchillnek, és segítette az Egyesült Királyság háborús erőfeszítéseit, mielőtt a Pearl Harbor elleni japán támadás a hadba lépésre késztette volna az USA-t. A második világháború alatt Roosevelt (tanácsadója, Harry Hopkins segítségével) határozottan vezette országát a nemzetiszocialista Németországgal szemben, és az Egyesült Államokat a szövetségesek első számú fegyverszállítójává és finanszírozójává tette. Az USA Roosevelt vezetésével vált a „demokrácia fegyvertárává” és 16 millió amerikai öltött egyenruhát.

Elnöksége idején az ipar óriási növekedésnek indult, megvalósult a teljes foglalkoztatottság, helyreállt a jólét és új lehetőségek nyíltak meg a nők, illetve az afroamerikaiak előtt. Ugyanakkor minden bevételi csoportra kiható új adókat vezettek be, árszabályozás és jegyrendszer valósult meg, A szövetségesek győzelméhez közeledve Roosevelt komoly szerepet játszott a háború utáni világ megformálásában, elsősorban a jaltai konferencián való részvétellel, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásával. A roosevelti adminisztráció újra definiálta a liberalizmus fogalmát a következő generációk számára, és megteremtette a Demokrata Párt új irányvonalát, mely a New Deal kapcsán a szakszervezetek, farmerek, etnikai és vallási kisebbségek, az értelmiség, a Dél, a nagyvárosi civil szervezetek és a munkások között létrejövő koalíción alapult.

1. ↑ Funeral of President Roosevelt (youtube.com)