Furmint | |
fehérborszőlő | |
![]() | |
Egyéb nevei | Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai |
Hazai elterjedtsége | Tokaj-hegyaljai borvidék, Somlói borvidék |
Általános elterjedtsége | Európa borvidékei |
Fürt leírása | középnagy, hengeres, laza |
Érési időszak | október közepe–vége |
Érzékenység | Botrytis gombára és téli fagyra érzékeny |
Művelésmód | kordon |
Borának jellemzői | beérési mustfoka 19 körüli, savdús, illatos |
Jelentős borai | Tokaji aszú |
Megjegyzések | Kitűnően aszúsodik. Szelektált változatai: Nemes furmint, Furmint T 92, Fehérfurmint B 14, Királyfurmint. |
A furmint, furmin fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta. A szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó Pontian Balcanica ág, mely jellegzetes magyar fajta és a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség, de lehet a mai Magyarország is.
A nyelvészek szerint a „furmint” név francia jövevényszó, ami végső soron a latin frumentum szóból származik, amely „gabonát” jelent. Az elmélet szerint a cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor. Hasonnevei: Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai.[1]