Gjergj Fishta | |
![]() | |
Fishta 1939-ben | |
Született | 1871. október 23.[1][2] Fishta |
Elhunyt | 1940. december 30. (69 évesen)[1][2] Shkodra |
Állampolgársága | albán |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
Kitüntetései | |
Írói pályafutása | |
Alkotói évei | 1899–1940 |
Fontosabb művei | Lahuta e malcís (1902–37) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gjergj Fishta témájú médiaállományokat. | |
Gjergj Fishta, születési nevén Zef Ndoka[3] (Fishta, 1871. október 23.[4] – Shkodra, 1940. december 30.[5]) albán ferences szerzetes, pedagógus, politikus, költő, drámaíró, műfordító. Ferences atyaként 1902-től két évtizeden át volt a shkodrai ferences kollégium igazgatója, tanintézményében az elsők között vezette be az albán tanítási nyelvet. Tevékenyen részt vett Shkodra és Albánia közművelődési életében, egyebek mellett alapító tagja volt a Bashkimi egyesületnek (1899), majd az Albán Irodalmi Bizottságnak (1916), közreműködött az egységes albán ábécé kialakításában.
Az albán irodalom legnagyobb hatású 20. századi alakjai között tartják számon, aki anyanyelvét, az észak-albániai geg dialektust elsőként szólaltatta meg lírai erejű, érett költői nyelven. Az utókor vallásos és hazafias versei mellett szatirikus költeményeit tartja életműve becsesebb darabjainak, fő műve pedig az északalbánok függetlenségi harcait megörökítő, harminc énekből álló epikus hősköltemény, a Lahuta e malcís (’Hegyvidéki koboz’). Az epikus költemény az albán irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye, szerzőjét gyakran illetik „az albán Homérosz” vagy „a nemzet költője” díszítő jelzőkkel.
Élete végén lelkesedéssel fogadta hazája olasz annexióját, „az új Római Birodalom” eljövetelét. A második világháború után kiépülő kommunista emlékezetpolitikában kegyvesztetté vált, műveit csaknem öt évtizedre betiltották, és csak 1991-ben lett ismét az albán nemzeti panteon nagy becsben tartott alakja.