Gyanta

A „Gyanta” lehetséges további jelentéseiről lásd: Gyanta (egyértelműsítő lap).

A gyanta különféle kemény, illetve félkemény, amorf, áttetsző, többnyire sárgás árnyalatú anyagok gyűjtőneve. Összetételük változatos. A természetes gyanták többségét növények termelik. A gyanta szó köznyelvi jelentése nem egyértelmű; a nyelvhasználat ingadozó:

• szűkebb értelemben vett gyanták fő alkotóelemei a diterpén típusú gyantasavak és származékaik; illóolajokat gyakorlatilag nem tartalmaznak;
• tágabb értelemben nemcsak az illóolajokat is tartalmazó 'balzsamokat soroljuk ide, de az alapvetően szénhidrátokból álló mézgákat (avagy gumigyantákat) is.

A szűkebb értelmezés szerint tehát a fenyőfélék sok illóolajat tartalmazó váladéka voltaképpen nem gyanta, hanem balzsam. Ennek felel meg az az értelmezés is, amely a fenyők által termelt balzsam beszáradt maradéka már gyanta^[1] A balzsam tehát lényegében illóolajjal kevert gyanta, amely éppen ezért sziruposabb–folyósabb annál. Mivel a gyanták és balzsamok közt folyamatos az átmenet, ezeket itt összevontan szerepeltetjük, viszont külön tárgyaljuk a tőlük jelentősen eltérő összetételű mézgákat.

Bővebben: mézga

Felhasználásuk rendkívül változatos, ennek következményeként a természetes változatok mellett már sokféle mesterséges gyanta is van.

A természetes és mesterséges gyanták közös jellemzőjük, hogy vízben gyakorlatilag nem, szerves oldószerekben (alkohol, éter) és zsíros olajokban korlátozottan oldódnak.

1. ↑ Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 50–51. old.