HMS Dreadnought | |
![]() | |
Hajótípus | Csatahajó |
Üzemeltető | ![]() |
Hajóosztály | Dreadnought-osztály |
Pályafutása | |
Építő | HM Dockyard (Portsmouth) |
Megrendelés | 1905. |
Építés kezdete | 1905. október 2. |
Vízre bocsátás | 1906. február 10. |
Szolgálatba állítás | 1906. december 2. |
Szolgálat vége | 1919. |
Sorsa | 1923-ban szétbontották. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 18 420 t |
Hossz | 160 m |
Szélesség | 25 m |
Merülés | 8 m |
Hajtómű | 18 Babcock & Wilcox kazán, gőzturbina |
Sebesség | 21 csomó (39 km/h) |
Hatótávolság | 12 260 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett 9090 km 18,4 csomós (34 km/h) sebesség mellett |
Fegyverzet |
|
Páncélzat |
|
Legénység | 695–773 fő |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Dreadnought témájú médiaállományokat. | |
A HMS Dreadnought[a 1] (Rettenthetetlen) a Brit Királyi Haditengerészet csatahajója volt, amelynek kialakítása forradalmasította a haditengerészetet. 1906-os hadba állítása óriási előrelépést jelentett a brit haditengerészeti technológiában. Az addig a flották gerincét adó pre-dreadnought csatahajókat szinte minden tekintetben felülmúlta: nagyobb méretű, összehasonlíthatatlanul erősebb fegyverzetű és gyorsabb volt. A Royal Navy ezzel egy csapásra elavulttá tette az összes addigi csatahajót, melyek közül a legkorszerűbbeknek is csak 4 db 305 mm-es nehézlövege volt szemben a Dreadnought 10 db ugyanilyen ágyújával. „Atyjának” John Fisher brit admirálist, az Admiralitási Tanács első tengernagyát tartják.
A Dreadnought volt korának első olyan csatahajója, amely egységes főüteggel rendelkezett. Az első olyan nagy hadihajó volt, amelyet gőzturbinák hajtottak, így elkészültekor a világ leggyorsabb csatahajójának számított.[1] A Dreadnought volt az első olyan csatahajó, amely az úgynevezett „all-big-gun” elvet alkalmazta. A páncélvédelme azonban helyenként gyengébb volt, mint a Nelson osztálynak. A vízre bocsátása elősegítette a haditengerészeti fegyverkezési verseny kirobbanását, különösen a Német Birodalmi Haditengerészet ellen.[2]
Bár az ellenséges csatahajók ellen tervezték, egyetlen jelentős akciója az SM U-29 német tengeralattjáró elsüllyesztése volt, ezzel az első olyan csatahajó lett, amelyről bebizonyosodott, hogy elsüllyesztett egy tengeralattjárót.[3] Ez a Német Haditengerészethez tartozó tengeralattjáró a háború elején egy nap alatt három brit páncélos cirkálót süllyesztett el (HMS Cressy, Aboukir, Hogue) Javítása miatt nem vett részt az első világháború legjelentősebb tengeri ütközetében, a jütlandi csatában. 1916 májusában visszasorolták a La Manche csatornához, ahol partvédelmi hajóként szolgált két évig. 1918-ban újra csatlakozott a Nagy Flottához. A hajót 1919-ben tartalékba vonták, majd két évvel később eladták.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „a” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="a"/>