HMS Dreadnought

HMS Dreadnought
Hajótípus	Csatahajó
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Dreadnought-osztály
Pályafutása
Építő	HM Dockyard (Portsmouth)
Megrendelés	1905.
Építés kezdete	1905. október 2.
Vízre bocsátás	1906. február 10.
Szolgálatba állítás	1906. december 2.
Szolgálat vége	1919.
Sorsa	1923-ban szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	18 420 t
Hossz	160 m
Szélesség	25 m
Merülés	8 m
Hajtómű	18 Babcock & Wilcox kazán, gőzturbina
Sebesség	21 csomó (39 km/h)
Hatótávolság	12 260 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett 9090 km 18,4 csomós (34 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	10 db 305 mm-es ágyú (5 × 2) 27 db 76 mm-es ágyú (27 × 1) 5 db 457 mm-es torpedóvető
Páncélzat	övpáncél: 100-280 mm (64 mm a végeknél) fedélzet: 75 mm ágyútornyok: 280 mm torony: 280 mmm
Legénység	695–773 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Dreadnought témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A HMS Dreadnought^{[a 1]} (Rettenthetetlen) a Brit Királyi Haditengerészet csatahajója volt, amelynek kialakítása forradalmasította a haditengerészetet. 1906-os hadba állítása óriási előrelépést jelentett a brit haditengerészeti technológiában. Az addig a flották gerincét adó pre-dreadnought csatahajókat szinte minden tekintetben felülmúlta: nagyobb méretű, összehasonlíthatatlanul erősebb fegyverzetű és gyorsabb volt. A Royal Navy ezzel egy csapásra elavulttá tette az összes addigi csatahajót, melyek közül a legkorszerűbbeknek is csak 4 db 305 mm-es nehézlövege volt szemben a Dreadnought 10 db ugyanilyen ágyújával. „Atyjának” John Fisher brit admirálist, az Admiralitási Tanács első tengernagyát tartják.

A Dreadnought volt korának első olyan csatahajója, amely egységes főüteggel rendelkezett. Az első olyan nagy hadihajó volt, amelyet gőzturbinák hajtottak, így elkészültekor a világ leggyorsabb csatahajójának számított.^[1] A Dreadnought volt az első olyan csatahajó, amely az úgynevezett „all-big-gun” elvet alkalmazta. A páncélvédelme azonban helyenként gyengébb volt, mint a Nelson osztálynak. A vízre bocsátása elősegítette a haditengerészeti fegyverkezési verseny kirobbanását, különösen a Német Birodalmi Haditengerészet ellen.^[2]

Bár az ellenséges csatahajók ellen tervezték, egyetlen jelentős akciója az SM U-29 német tengeralattjáró elsüllyesztése volt, ezzel az első olyan csatahajó lett, amelyről bebizonyosodott, hogy elsüllyesztett egy tengeralattjárót.^[3] Ez a Német Haditengerészethez tartozó tengeralattjáró a háború elején egy nap alatt három brit páncélos cirkálót süllyesztett el (HMS Cressy, Aboukir, Hogue) Javítása miatt nem vett részt az első világháború legjelentősebb tengeri ütközetében, a jütlandi csatában. 1916 májusában visszasorolták a La Manche csatornához, ahol partvédelmi hajóként szolgált két évig. 1918-ban újra csatlakozott a Nagy Flottához. A hajót 1919-ben tartalékba vonták, majd két évvel később eladták.

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „a” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="a"/>

1. ↑ Sturton, 76–77. old.
2. ↑ Preston, 18. old.
3. ↑ Burt, 42. old.