Harmadik ypres-i csata

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Első ypres-i csata, Második ypres-i csata, Negyedik ypres-i csata

Harmadik ypres-i csata
Az ausztrál 4. hadosztály katonái egy pallón Hooge közelében, 1917. október 29-én.
Konfliktus	Nyugati front (Első világháború)
Időpont	1917. július 31. - 1917. november 10.[1]
Helyszín	Ypres, Passendale
Eredmény	Csekély szövetséges területi nyereségek
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Franciaország Német Birodalom
Parancsnokok
Douglas Haig Philippe Pétain Max von Gallwitz Erich Ludendorff
Veszteségek
217 000–260 000 halott, sebesült és hadifogoly[2][3][4][5] más forrás szerint: 62 000 halott, 164 000 sebesült[6] 310 000–325 000 halott, sebesült, hadifogoly[2][3][4][5] más forrás szerint: 83 000 halott, 250 000 sebesült[6]
Térkép
Harmadik ypres-i csata Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 54′ 01″, k. h. 3° 01′ 16″50.900277777778, 3.021111111111150.900278°N 3.021111°EKoordináták: é. sz. 50° 54′ 01″, k. h. 3° 01′ 16″50.900277777778, 3.021111111111150.900278°N 3.021111°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik ypres-i csata témájú médiaállományokat.

A harmadik ypres-i csata az első világháború egyik legvéresebb ütközete volt, amely egyik oldalon a brit, ausztrál és új-zélandi (ANZAC), kanadai és dél-afrikai erők, másik oldalon a német császári hadsereg közt folyt 1917-ben, alapvetően a nyugat-flandriai Ypres város közelében lévő Passendale falu birtoklásáért. A faluról az ütközetet passchendaele-i csata néven is emlegetik.

A második ypres-i csatától eltérően a védekező fél ezúttal Németország volt, a vele szemben álló szövetségesek abból a célból indítottak támadást, hogy a belga tengerpartig előrehaladva elfoglalják az ottani német tengeralattjáró-bázisokat, és egyúttal csökkentsék a francia csapatokra nehezedő nyomást. Korábban a francia hadsereg által indított és lényegében sikertelen Nivelle-offenzíva után a francia csapatok harci morálja mélypontjára esett, lázadások törtek ki, és az elégedetlenség egész hadosztályok harcképességét veszélyeztette. A szövetségesek ezért lényegében le akarták kötni a német erőket, hogy azokat ne tudják átcsoportosítani a front más pontjaira. Az 1917. július 31. és november 6. közt lezajlott harcokban a két oldalon összesen több mint hétszázezer ember esett el, vagy sebesült meg.

Nem az egész, több hónapra nyúló csatát vívták sárban és esőben, a sár azonban borzalmas nehézségeket állított a küzdő felek elé ebben az összecsapásban. A németek az itt harcoló katonákat Dreckfessernek, azaz sárzabálónak nevezték.^[7] Többnyire lecsapolt mocsarak adták a küzdelem helyszínét, amelyek még eső nélkül is nedvesek voltak. A támadást előkészítő nagyon intenzív brit ágyútűz ráadásul felszaggatta a felszínt, az augusztustól lezúduló esők pedig olyan, mély, folyékony sárral borított terepet alakítottak ki, amelybe sok katona belefulladt, és elakadtak benne az újonnan kifejlesztett harckocsik is.

A németek lövészárkok és egymást támogató fedezékek, bunkerek jól kiépített rendszerével rendelkeztek, amelyet a támadást megelőző tüzérségi előkészítés nem pusztított el. Három hónapos küzdelem után, 1917. november 6-án a Kanadai Hadtest elfoglalta Passendalét, és ezzel hivatalosan véget ért a csata, azonban erre az időre a szövetségesek már majdnem félmillió katonát vesztettek, miközben a német veszteség alig volt több negyedmilliósnál^[forrás?]. A csata eredményeként azonban a szövetségesek elfoglalták az Ypres körüli magaslatokat, ahonnan megfigyelés alatt tudták tartani a német állásokat.

A csata során hozott áldozatok végül mégis hiábavalónak bizonyultak, mivel alig 4 hónappal később a német tavaszi offenzíva miatt a szövetségeseknek fel kellett adniuk minden ekkor elfoglalt területet, hogy az innen kivont hadosztályokat délebbre, a Lys-völgyi csata során be tudják vetni a német áttörés megakadályozására.

Passendale az ipari hadviselés borzalmainak szimbólumává vált. A falut a csata eltörölte a föld színéről, és a britek parancsnoka, Sir Douglas Haig marsall hírnevét jelentősen megtépázták a csata során elszenvedett borzalmas veszteségek.

1. ↑ Keegan, 2010, 741. o.
2. ↑ ^{a b} Horne, 441. o.
3. ↑ ^{a b} Hamilton, 27. o.
4. ↑ ^{a b} Leach, 36. o.
5. ↑ ^{a b} Hobbes, 98. o.
6. ↑ ^{a b} Gilbert, 457. o.
7. ↑ Bihari, 2014