Interstellar Overdrive

A Pink Floyd Interstellar Overdrive című dala 1967. augusztus 5-én jelent meg a zenekar The Piper at the Gates of Dawn című bemutatkozó albumán. Majdnem tízperces hosszával az album leghosszabb kompozíciója, a Tonite Let’s All Make Love in London című albumon azonban egy 16 perces változat is megjelent (ezt 1967 januárjában vették fel). Számtalan kalózfelvétel is közkézen forog.

A Paul Butterfield Blues Band East-West című dalához hasonlóan az Interstellar Overdrive az egyik első tisztán instrumentális pszichedelikus zenemű, amit egy rockzenekar lemezre vett. Sokan a Pink Floyd első space rock területén tett próbálkozásának tartották (az Astronomy Dominevel együtt), ám a zenekar később cáfolta ezt az állítást. Bár sikerült tíz percbe sűríteni a Syd Barrett vezette zenekar koncertjeinek élményét (improvizáció konkrét szerkezet nélkül), a dal egyáltalán nem hasonlít stúdióban felvett munkáikra. Ahogy Nick Mason Pink Floyd Inside Out - Kifordítva című könyvében írta, a koncerteken a dal több „tételből” állt, ami nem hallható az albumon szereplő változaton. Az élő verziók hossza a 20 percet is meghaladhatta. Akkor, amikor a zenekar a londoni UFO Clubban és más hasonló helyeken lépett fel, a dalt általában a koncertek első dalaként játszották. Később a műsorok más szakaszain is elhangzott (fináléként is), végül 1970-ben került ki a koncertek anyagából.