Italikus nyelvek | |
Beszélik | Latin-Európa és Latin-Amerika országai |
Terület | ókori Itália, majd a Földközi-tenger vidéke, később Amerika is. |
Beszélők száma | ~850 millió fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád italiko-kelta ág italikus nyelvek |
Ágak | latin–faliszkuszi csoport újlatin nyelvek oszk–umber csoport venét nyelv |
Írásrendszer | latin, etruszk, görög |
Az ókori Itália nyelvei | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Italikus nyelvek témájú médiaállományokat. |
Az italikus vagy itáliai nyelvek az indoeurópai nyelvcsalád egyik déli ágát alkotó, az ókor folyamán Itália területén beszélt, ma pedig – az újlatin nyelvek révén – a világ jelentős részén elterjedt nyelvek és dialektusok megnevezése. Róma terjeszkedésével a latin kiszorította Itália többi italikus nyelvét, amelyek azonban az egyes olasz dialektusokra máig kimutatható hatást gyakoroltak (főleg hangtanilag). Mivel az italikus nyelvek ma élő egyedüli ága a latin nyelv leszármazottaiból áll (→újlatin nyelvek), az italikus nyelveket egyes források gyakran egyszerűen az újlatin nyelvekkel azonosítják. Az italikus nyelvek a hangtani fejlődés szempontjából az indoeurópai nyelvcsalád ún. kentum nyelveihez tartoznak (→kentum–szatem izoglossza).