Iuliu Hossu

Iuliu Hossu
Született1885. január 30.
Nagynyulas község
Elhunyt1970. május 28. (85 évesen)[1]
Bukarest
Állampolgársága
Foglalkozása
  • egyházi személy
  • román görögkatolikus püspök
Tisztsége
  • Románia szenátora
  • in pectore bíboros
  • megyéspüspök (1917. április 21. – )
  • a magyar főrendiház tagja (1917. július 21. – 1918. november 16.)
  • apostoli kormányzó (1930. július 19. – 1931. január 31.)
  • apostoli kormányzó (1941. augusztus 29. – 1947)
  • bíboros (1969. április 28. – )
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeBellu temető
kolozsvár-szamosújvári püspök
Vallásaromán görögkatolikus egyház
Pappá szentelés1910. március 27.
Róma
Püspökké szentelés1917. december 4.
Balázsfalva
Szentelők
Bíborossá kreálás1969. április 28. (in pectore)

Hivatalkolozsvár-szamosújvári püspök (1924-ig szamosújvári)
Hivatali idő1917–1970
ElődjeVasile Hossu
UtódjaGeorge Guțiu

Hivatalmáramarosi apostoli adminisztrátor
Hivatali idő1930–1931
Elődje
UtódjaAlexandru Rusu (megyés püspök)

Hivatalnagyváradi görögkatolikus apostoli adminisztrátor
Hivatali idő1941–1947
ElődjeValeriu Traian Frențiu (megyés püspök)
UtódjaValeriu Traian Frențiu (megyés püspök)
Társszentelt püspökök
Vasile Suciu1920. január 25.
Alexandru Nicolescu1922. június 18.
Alexandru Rusu1931. január 30.
Ioan Bălan1936. október 18.
Ioan Suciu1940. július 22.
Tit Liviu Chinezu1949. december 3.
Ioan Chertes1949. december 25.
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
Ünnepnapjajúnius 2.
A Wikimédia Commons tartalmaz Iuliu Hossu témájú médiaállományokat.

Boldog Iuliu Hossu (Nagynyulas község, 1885. január 30.Bukarest, 1970. május 28.) román görögkatolikus pap, kolozsvár-szamosújvári püspök,[3] vértanú.

1910-ben szentelték pappá. 1917-től szamosújvári püspökként szolgált. Az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt. 1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre. Mivel ellenszegült, letartóztatták, és több püspöktársával együtt a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950-től számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben. Élete végéig különböző kényszerlakhelyeken élt. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.

VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki; a kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra. Ferenc pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején(wd) avatta boldoggá hat vértanútársával együtt.

  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. https://library.hungaricana.hu/hu/view/RanglistenHeeres_1918/?pg=1664&layout=s
  3. Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000. ISBN 963-361-626-3  

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne