Izrael himnusza

Izrael nemzeti himnuszának (héberül: התקווה HaTikvá, jelentése: „A Remény”), szövegét 1878-ban Naftali Herz Imber írta, aki 1882-ben érkezett Galíciából Palesztinába.

A zene egy ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallam, melyet Samuel Cohen dolgozott fel.^[1] Érdekesség, hogy mikor 1492-ben kiűzték a zsidókat Spanyolországból, akkor egy csoportjuk a mai Bulgária területére került, és a dallamot a nem-zsidó környezet is átvette.^[forrás?] Smetana így találkozott vele, és beleszőtte „Moldva” című művébe.

George Perlman amerikai hegedűművész, zenetanár és zeneszerző szintén feldolgozta izrael himnuszát az Israeli Concertino (1973) című, hegedűre írt művében.^[2]

A dal a zsidó nép reményét fejezi ki, hogy egy napon visszatérhet ősei földjére, ahogy azt az ószövetségi szentírás megírta. A zsidókat ugyanis Kr. u. 70-ben a zsidó felkelés során Titus római légiói leverték és Jeruzsálem templomát lerombolva elűzték hazájukból szerte a világba. Kétezer évig ezért a zsidók naponta Jeruzsálem felé fordulva imát mondtak a visszatérésért, és ünnepeiket is az ottani évszakoknak és naptárnak megfelelően ülték meg. Cion Izraelnek és Jeruzsálemnek a szinonimája.

Magyarországon a dallam az igen népszerű „Tüzed, Uram, Jézus” népének dallamaként ismert. Ugyanilyen dallamra, de másmilyen szövegre más országokban is énekelnek ilyen énekeket, főleg az egyházi szertartások alkalmával.

1. ↑ A szöveg és a dallam történetéről többet megtudhat a következő cikkből: Gali Máté: Vándorok és vándormotívumok. www.magyarnarancs.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
2. ↑ [1]