James Ewell Brown Stuart | |
Beceneve | Jeb, Beauty |
Született | 1833. február 6.[1][2][3][4] Laurel Hill Farm |
Meghalt | 1864. május 12. (31 évesen)[1][2][3][4] Richmond |
Sírhely | Hollywood Cemetery |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Fegyvernem | Lovasság |
Szolgálati ideje | 1854–1861 (USA) 1861–1864 (CSA) |
Rendfokozata | Vezérőrnagy |
Egysége | 1. virginiai lovasezred, az Észak-Virginiai hadsereg lovashadteste |
Csatái | Kansasi zavargások Amerikai polgárháború |
Halál oka | lőtt seb |
Házastársa | Flora Cooke Stuart |
Szülei | Elizabeth Letcher Pannill Archibald Stuart |
Iskolái | West Point |
James Ewell Brown Stuart aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz James Ewell Brown Stuart témájú médiaállományokat. |
James Ewell Brown „JEB” Stuart (Laurel Hill Farm, Patrick megye, Virginia, 1833. február 6. – Richmond, Virginia, 1864. május 12.) amerikai katonatiszt, az amerikai polgárháborúban a konföderációs haderő egyik legjobb lovastisztje volt. Barátai Jeb néven emlegették. Stuart lovassága a felderítés mestere volt, mellyel az Észak-virginiai Hadsereg támadó hadműveleteit nagyban támogatta. Miközben a magánéletben bohém ficsúrként viselkedett (vörös csíkos szürke köpenyt, sárga selyemövet, és kalapján extravagáns strucctollat hordott, gyakran kölnivel illatosítva magát), katonailag azonban ő volt Robert E. Lee tábornagy hadseregének megbízható szeme és füle, aki nagyban növelte a déliek kitartását.[5]
Stuart 1854-ben végzett a West Point katonai akadémián, majd Texasban és Kansasben szolgált a hadseregben. Harcolt az indián bennszülöttek ellen és részt vett a kansasi zavargások lecsillapításában. John Brown lázadásakor részt vette a Harper's Ferryben vívott ütközetben, melynek során legyőzték és elfogták a később kivégzett lázadókat.
Hazája, Virginia elszakadásakor leszerelt, hogy a konföderációs hadseregbe léphessen, először Stonewall Jackson beosztottjaként a Shenandoah-völgyben, majd egyre fontosabb lovassági beosztásokat kapott az Észak-Virginiai hadseregben, részt véve minden nagyobb hadjáratban, egészen haláláig. A Virginia-félszigeti hadjárat során vakmerő lovassági parancsnokként emelkedett ki a tömegből és kétszer körbeportyázta az ellenséges Potomac hadsereget, először a Virginia-félszigeten, majd a Maryland hadjárat során. Ezáltal hírnevet szerzett magának és temérdek bosszúságot okozott az Uniónak. A chancellorsville-i csata folyamán Jackson és A. P. Hill megsebesülése után átvette a gyalogság második hadtestének irányítását, és pár óra alatt újabb, eredményes támadást szervezett az előző napi sikert elmélyítendő.
Stuart talán leghíresebb hadjárata a gettysburgi volt, melynek elején az uniós lovasság meglepetésszerű támadást hajtott végre a lovasparádéra felsorakozott déli oszlopok ellen a Brandy Station-i ütközetben. Miután a sajtóban a figyelmetlensége miatt elítélő cikkek jelentek meg, Stuart úgy óhajtotta kiköszörülni a csorbát, hogy harmadszor is körülportyázza az uniós hadsereget. Ez a művelete azonban hosszabb időre elszakította Lee hadseregétől, amely segítsége nélkül nem értesült az őt üldöző Potomac hadsereg közeledéséről, csak már miután harcba keveredett annak elővédjével a gettysburgi csatában. Stuart az utókortól, a konföderáció elveszett ügyének szószólóitól és a déli sajtótól sok kritikát kapott, de a történészek ma sem tudnak megegyezni, hogy akciója saját helyzetértékelésének csődje volt, hogy a balszerencse és Lee rugalmasan értelmezhető parancsának kombinációja okozta a balsikert.
Az 1864-es Overland hadjárat során Philip Sheridan vezérőrnagy lovasságának támadásában a Yellow Tavern-i ütközetben halálos sebet kapott. Stuart özvegye halála után mindig feketébe viseletbe öltözve őrizte emlékezetét. Emlékére a Hadsereg második világháborús M3 könnyű harckocsi-családját róla nevezték el.