Janus Pannonius | |
Janus Pannonius arcképe, Plautus-kódex | |
Élete | |
Született | 1434. augusztus 29. (vagy 26-án vagy 20-án) Csezmice |
Elhunyt | 1472. március 27. (37 évesen) Medvevár |
Sírhely | Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház (Pécs) |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | epigrammairodalom |
Irodalmi irányzat | reneszánsz irodalom |
Fontosabb művei | Laus Pannoniae (Pannónia dicsérete) De amygdalo in Pannonia nata (Egy dunántúli mandulafáról) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Janus Pannonius témájú médiaállományokat. |
Janus Pannonius, magyarosan Csezmiczei János vagy Cesinge János (Janus – János / Pannonius – Pannóniai), (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.[1]) római katolikus pap, pécsi püspök 1459-től haláláig, az első név szerint ismert magyar költő és humanista. Csezmiczei János (Ivan Česmički)[F 1] néven született.[F 2] Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol anyjának, Vitéz Borbálának testvére, Vitéz János volt a püspök, aki nagybátyja és védnöke volt, Mátyás nevelője, a magyar humanizmus megteremtője, aki nemcsak az egyház első embere volt, hanem egy időben az egész magyarországi politika irányítója is.[2]
Janus Pannonius nevét Európa-szerte ismerték. Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseinek világképe a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett megjelenik Magyarországon, s azonnal európai színvonalon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot. Erotikus verseket is tulajdonítanak neki.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „F” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="F"/>