John B. Vorster | |
![]() | |
A Dél-afrikai Köztársaság 2. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1966. szeptember 13. – 1978. október 2. | |
Államelnök | Charles Robberts Swart, Tom Naudé, Jim Fouché, Nico Diederichs, Marais Viljoen |
Előd | Theophilus Dönges |
Utód | Pieter Willem Botha |
A Dél-afrikai Köztársaság 4. államelnöke | |
Hivatali idő 1978. október 1. – 1979. június 4. | |
Miniszterelnök | Pieter Botha |
Előd | Marais Viljoen |
Utód | Marais Viljoen |
Született | 1915. december 13.[1][2][3][4] Uitenhage |
Elhunyt | 1983. szeptember 10. (67 évesen)[1][2][3][5][4] Fokváros |
Párt | Nemzeti Párt |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Stellenbosch Egyetem |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Vallás | Holland Református Egyház |
Díjak | Order of Good Hope |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz John B. Vorster témájú médiaállományokat. |
Balthazar Johannes "B. J." Vorster (afrikaans kiejtése: [ˈbaltɑːzar juəˈhanəs ˈfɔrstər]; más néven John Vorster; Uitenhage, 1915. december 13. – Fokváros, 1983. szeptember 10.) dél-afrikai politikus, a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnökeként szolgált 1966-tól 1978-ig. 1978-79 között pedig elnöki posztot töltött be. Karrierje nagy részében BJ Vorster néven ismerték, és az 1970-es években kezdte előnyben részesíteni az angolosított John nevet.[6]
Vorster határozottan ragaszkodott országa apartheid-politikájához, felügyelte (igazságügyi miniszterként) a Rivonia-pert, amelyben Nelson Mandelát szabotázsért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, (miniszterelnökként) a terrorizmusról szóló törvényt, a nem fehérek által vezetett politikai pártok teljes eltörlését. Igyekezett jó viszonyt kialakítani a Dél-Afrika mellett kialakult két új volt portugál gyarmatból létrejött országgal, Mozambikkel és Angolával . 1978-ban belekeveredett a Muldergate-botrányba, és lemondott a miniszterelnökségrő.