Joseph E. Johnston

Joseph E. Johnston
Virginia 46. kongresszusi képviselője
Hivatali idő 1879. március 4. – 1881. március 3.
Előd	Gilbert Carlton Walker
Utód	George D. Wise
Katonai pályafutása
Fegyvernem	US Army Az Amerikai Konföderációs Államok hadserege
Szolgálati idő	1829–61 (USA) 1861–65 (CSA)
Rendfokozata	dandártábornok (USA) tábornagy (CSA)
Csatái	mexikói–amerikai háború Cerro Gordo-i csata Chapultepec-i csata Szeminol háborúk Amerikai polgárháború Bull Run-i csata (1861) Virginia-félszigeti hadjárat Yorktown ostroma Seven Pines-i ütközet Vicksburgi hadjárat Atlanta hadjárat Bentonville-i ütközet
Született	1807. február 3. Farmville, Virginia
Elhunyt	1891. március 21. Washington, D.C.
Sírhely	Green Mount Cemetery
Párt	Demokrata Párt
Foglalkozás	politikus a hadsereg tisztje
Iskolái	West Point
Halál oka	tüdőgyulladás
Joseph E. Johnston aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph E. Johnston témájú médiaállományokat.

Joseph Eggleston Johnston (Farmville, Virginia, 1807. február 3. – Washington, D.C., 1891. március 21.) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének tábornoka volt. Kiemelkedő előmenetelt mutatott a mexikói–amerikai háborúban, a szeminol háborúkban és a legmagasabb rangú tisztek egyike volt, aki a Konföderáció oldalára állt az amerikai polgárháborúban. Albert Sidney Johnstonnal a másik konföderációs tábornaggyal csak névrokonságban állt.

Johnston civil mérnöki képesítést szerzett az Egyesült Államok West Point hadiakadémiáján. Floridában, Texas-ban és Kansas-ben teljesített katonai szolgálatot. A Mexikói–amerikai háborúban 1860-ban dandártábornoki rangot ért el és ő lett az Egyesült Államok hadseregének főszállásmestere. Mikor szűkebb hazája, Virginia állam elszakadt, Johnston leszerelt és ő lett az Egyesült Államok hadseregét elhagyó legmagasabb rangú tiszt, aki belépett a konföderációs hadseregbe. Csalódására azonban csak negyedik lett a CSA tábornagyainak rangsorában.

Johnston polgárháborús katonai tevékenységét szüntelenül akadályozta Jefferson Davis elnökkel való konfrontációja, aki gyakran kritizálta agresszivitáshiányáért; így a győzelem legtöbb hadjáratában kicsúszott a kezei közül. Az 1861-es, Manassas mellett kivívott nagy konföderációs győzelemnél ő volt a hadsereg parancsnoka, de a helyzetfelismerést és a vezetési kiválóságot általában beosztottjának, P. G. T. Beauregardnak szokták tulajdonítani. 1862-ben felismerve, hogy a konföderációs fővárost, Richmondot a York-félsziget felől támadás érheti, visszavonta csapatait Manassas alól és a James-félszigeti hadjáratban a George B. McClellan vezérőrnagy vezette uniós túlerőt sikeresen akadályozva újracsoportosította erőit Richmond alatt. A Seven Pines-i ütközetben megpróbált ellentámadásba lendülni, de súlyos sebesülést szenvedett és át kellett adnia a parancsnokságot. Utóda egykori West Point-i kadéttársa, Robert E. Lee tábornagy lett. 1863-ban a Nyugati adminisztratív körzet parancsnokaként kritikák kereszttüzébe került^[1] Vicksburg elvesztése miatt. 1864-ben William Tecumseh Sherman vezérőrnagy csapatai ellen küzdött az Atlanta hadjáratban, de Georgia állam északnyugati részébe, Atlanta külvárosáig való visszavonulása miatt Davis leváltotta beosztásából. A háború végén Karolinák hadjárata idején újra parancsnokságot kapott egy kisebb erő fölött, melynek élén Bennett Place-nél 1865. április 26-án letette a fegyvert Sherman előtt. Két nagy ellenfele, Ulysses S. Grant és Sherman igen magasra értékelte háborús teljesítményét, mely által elnyerte barátságukat.

A háború után Johnston vasútigazgató lett és biztosítással foglalkozott. Egy ciklus erejéig kongresszusi képviselő lett és Grover Cleveland elnök vasúti felügyelőbiztossá nevezte ki. Barátja, Sherman temetésén egyike volt a koporsóvivőknek. A zord időjárás következtében az idős, nyolcvanadik évén túllépett Johnston tüdőgyulladást kapott, melyben meghalt.

1. ↑ Wasiak, 1998