Kiazmus

A kiazmus a retorikában tükörképes, keresztező elhelyezés; olyan retorikai eszköz, mely azzal ér el nagyobb hatást, hogy az első rész kulcsfontosságú elemeit a második rész fordított sorrendben ismétli meg. A transzmutáció, azaz áthelyezés, felcserélés egyik alfaja.^[1]

Különösen népszerű volt a latin irodalomban; gyakran előfordul a héber költészetben is.^[2]

A kiazmus (chiasmus) szó a görög 'Khí'(X) betűből származik, mely azt jelképezi, hogy a szöveg elemei fentről lefelé szimmetrikusak.

Ma tágabb a jelentése, a klasszikus retorikában azonban megkülönböztették más hasonló eszközöktől. Klasszikus értelemben azt nevezték kiazmusnak, ami nem ugyanazokat a szavakat ismétli meg, hanem a mondat nyelvtani szerkezetét vagy tartalmát fordítja az ellenkezőjére.

Egy egyszerűbb kiazmus jelölhető az A B B A képlettel, ahol a betűk jelenthetnek nyelvtani elemet, szavakat vagy jelentést. Van olyan irodalomelméleti felfogás is, amely betűk szintjén is értelmezi a kiazmust,^[3] de nagyobb léptékben, a mű szerkezeti elemeinek szintjén is előfordulhat kiazmus, például Geoffrey Chaucer Canterburyi mesék című művének VII. részletében a mesék ABC - CBA szimmetriát mutatnak.^[4]

1. ↑ Bernáth Árpád [et al.]. Irodalom, irodalomtudomány, irodalmi szövegelemzés. Budapest: Bölcsész Konzorcium, 106. o. (2006). ISBN 963-9704-36-9 
2. ↑ Héber költészet. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. szeptember 25.)
3. ↑ Kroó Katalin (szerk.). Bevezetés a XIX. századi orosz irodalom történetébe : Alapozó ismeretek az orosz–szláv és az orosz–magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest: Bölcsész Konzorcium, 34. o. (2006). ISBN 963-9704-56-3 
4. ↑ Jerome Mandel. Geoffrey Chaucer: building the fragments of the Canterbury tales. Associated University Press, 160. o.. 0838634540 (1992)