Lenoir-ciklus

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Lenoir (egyértelműsítő lap)

A Lenoir-ciklus egyike a termodinamikai körfolyamatoknak. Nevét Jean-Joseph Étienne Lenoir belga mérnökről kapta, aki az 1860-as években először készített használható belsőégésű motorokat. A dugattyús Lenoir-motor forgattyús mechanizmust hajtott. Több száz Lenoir-motor készült többek között hajók hajtására. A motor hasonlóan működött, mint későbbi fejlett társai, de az üzemanyag-levegő keveréket kompresszió nélkül égette el. Ezeknek a motoroknak a hatásfoka alacsony volt, ezért az elektromos gyújtású Otto-motorok és az öngyulladással működő dízelmotorok rövidesen kiszorították a piacról. A Lenoir-motorok munkafolyamatát modellező ciklusnak így csak történelmi jelentősége volna, ha nem használná fel ugyanezt a körfolyamatot a pulzáló sugárhajtómű, melynek a gyakorlatban megvalósított példái a második világháborús német „csodafegyvernek”, a V-1 robotrepülőgépnek a hajtóműve és a repülőgép modelleknél alkalmazott sugárhajtómű.