Lev Nyikolajevics Tolsztoj | |
Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij 1908-as felvétele | |
Élete | |
Született | 1828. szeptember 9. Jasznaja Poljana, Orosz Birodalom |
Elhunyt | 1910. november 20. (82 évesen) Asztapovo (ma Lev Tolsztoj), Orosz Birodalom |
Sírhely | Jasznaja Poljana |
Nemzetiség | orosz |
Szülei | Nyikolaj Iljics Tolsztoj (1797–1837) és Marija Nyikolajevna Volkonszkaja (1790–1830) |
Házastársa | Szofja Andrejevna Bersz (1862–1910) |
Gyermekei | 15 gyermek |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | |
Irodalmi irányzat | realizmus |
Fontosabb művei | Háború és béke (1863–1869) Anna Karenyina (1873–1877) Ivan Iljics halála (1886) |
Lev Nyikolajevics Tolsztoj aláírása | |
Lev Nyikolajevics Tolsztoj weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Nyikolajevics Tolsztoj témájú médiaállományokat. |
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (oroszul: Лев Николаевич Толстой; Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.) orosz író, filozófus, az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb szerzője, a realista orosz próza mestere.
Olyan ékesszólóan dicsőítette a paraszti élet egyszerű értékeit, hogy követői az 1890-es évektől létrehozták saját mezőgazdasági közösségeiket, különösen miután megjelent fő filozófiai műve, az Isten országa benned van (1894).[1] Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette.
Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenyina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.