Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A lovagrendek a lovagok, a papok és laikusok olyan szervezett csoportjai, a lovagi méltóság társadalmi előjogai és kiváltságai nélkül, amelyekben a lovagok jelenléte az alapvető és meghatározó elem.[1] Jellemzően a keresztes hadjáratok eredeti katolikus katonai rendjei (militaris ordo) idején vagy azok ihletésére jöttek létre, párosulva a középkori lovagiasság eszméivel.[2]
Az eredeti ideál a szerzetes és lovag (monachus et miles) képében rejlett, akik egy rendben (ordo) egy keresztény célnak szentelték magukat. A középkori első lovagrendek olyan egyházi rendek voltak, amelyeket azért alapítottak, hogy megvédjék és kísérjék a Szentföldre zarándokló hívőket, illetve a területet visszaszerezzék a keresztények számára.[1] A Templomos Lovagok mintaként szolgáltak az összes többi számára.[3]
A későbbiekben a fejedelmek és uralkodók kezdeményezésére világi vagy udvari lovagrendek is létrejöttek, például az Aranygyapjas rend. Ezek a nemességhez és a dinasztiához kapcsolódtak és hatalmukat erősítették.[4]