![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Margaret Thatcher | |
![]() | |
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1979. május 4. – 1990. november 28. | |
Uralkodó | II. Erzsébet |
Előd | James Callaghan |
Utód | John Major |
Az ellenzék vezére | |
Hivatali idő 1975. február 11. – 1979. május 4. | |
Előd | Edward Heath |
Utód | James Callaghan |
A Konzervatív Párt vezetője | |
Hivatali idő 1975. február 11. – 1990. november 28. | |
Előd | Edward Heath |
Utód | John Major |
Oktatásügyi miniszter | |
Hivatali idő 1970. június 20. – 1974. március 4. | |
Előd | Edward Short |
Utód | Reginald Prentice |
A Képviselőház tagja | |
Hivatali idő 1959. október 8. – 1992. április 9. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái | Falkland-szigeteki háború |
Született | 1925. október 13. Grantham |
Elhunyt | 2013. április 8. (87 évesen) London |
Sírhely | Royal Hospital Chelsea |
Párt | Konzervatív Párt |
Szülei | Beatrice Ethel Stephenson Alfred Roberts |
Házastársa | Sir Denis Thatcher (1915–2003) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | vegyész ügyvéd |
Iskolái | |
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Vallás |
|
Díjak |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Margaret Thatcher témájú médiaállományokat. |
Báró Margaret Hilda Thatcher OM (Grantham, 1925. október 13. – London, 2013. április 8.[8]) brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt.
1944-ben vegyésznek kezdett tanulni az Oxfordi Egyetemen, majd 1959-ben Finchley választókerületben megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1970-ben Edward Heath kinevezte oktatásügyi miniszternek. 1975-ben Thatcher legyőzte Heatht a Konzervatív Párt választási választmányon, ezzel ő lett az ellenzék vezére, valamint az első nő, aki vezetett egy nagy politikai pártot az Egyesült Királyságban. 1979-ben megnyerte a választásokat, és miniszterelnök lett.
Miután beköltözött a Downing Street 10.-be, Thatcher bevezetett egy sor politikai és gazdasági kezdeményezést, ezekkel próbálta visszaszorítani az 1973-as és 1979-es olajválság hatására bekövetkezett gazdasági recessziót. Politikai filozófiájában és gazdaságpolitikájában kiemelt szerep jutott a deregulációnak (különösen a pénzügyi szektorban), a rugalmas munkaerőpiacnak, az állami tulajdonú vállalatok privatizációjának, és a szakszervezeti hatalom és befolyás csökkentésének. Hivatalának első évében meglévő népszerűsége később a recesszió és a magas munkanélküliség miatt csökkent, de az 1982-es Falkland-szigeteki háború és a gazdasági fellendülés hatására ismét nőtt, olyannyira, hogy 1983-ban újraválasztották. 1984-ben járt Magyarországon is. 1987-ben másodszor is újraválasztották, ám az általa ekkor bevezetett Community Charge (közismertebb nevén „poll tax”) adózási rendszer széles körben népszerűtlen volt, és az Európai Unióra vonatkozó szkeptikus nézeteit sem mindenki osztotta a kormányban. 1990. november 28-án, miután Michael Heseltine kihívta a pártelnöki székért vívandó versenyre, Thatcher mind miniszterelnöki, mind pedig pártelnöki tisztjéről lemondott. Távozása után főnemesi címet kapott: Kesteven (Lincolnshire megye) bárónője lett, ezáltal bekerült a Lordok Házába.
Egy szovjet újságíró adta neki a „Vaslady” ragadványnevet, a rendíthetetlen politikai vezetésért, amit ő büszkén vett tudomásul. Hevesen ellenezte az Egyesült Királyság EU-tagságát.