Back Meritamen Afrikaans ميرت آمون Arabic ميرت امون ARZ Meritamon (filla de Ramsès II) Catalan Meritamun German Meritamen English Meritamón Spanish Meritamon Basque Mérytamon (fille de Ramsès II) French Մերիտամոն Armenian
| Meritamon | |||||||||||||||
 | |||||||||||||||
| Meritamon szobra Ahmímban | |||||||||||||||
| Hieroglifa |
mrỉỉ.t-ỉmn | ||||||||||||||
| Apja | II. Ramszesz | ||||||||||||||
| Anyja | Nofertari | ||||||||||||||
| Férje | II. Ramszesz | ||||||||||||||
| Sírja | QV68 | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Meritamon témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||
Meritamon („Ámon kegyeltje”) ókori egyiptomi királyné, II. Ramszesz és Nofertari legismertebb lánya, később Ramszesz felesége.[1]
Meritamon volt Ramszesz negyedik lánya[2] Bintanath, Baketmut és Nofertari hercegnők után. Ramszesz és Nofertari hat ismert közös gyermekének egyike; édestestvérei közül négy fiú (Amonherkhopsef, Paréherwenemef, Meriré és Meriatum) és egy lány (Henuttaui) ismert; őket ábrázolják együtt szüleikkel a kisebbik, Nofertarinak emelt Abu Szimbel-i templom homlokzatán.
A 24. uralkodási év körül, anyja halála után vagy nem sokkal előtte Ramszesz feleségül vette és ráruházta a nagy királyi hitves címet, lányai közül Bintanath után a másodikként.[3]
Meritamont a Királynék völgye 68-as számú sírban temették el.[4] A sírt Richard Lepsius fedezte fel. A sírban egy jelenet azt ábrázolja, ahogy Meritamon ruhásdobozokat szentel fel Ozirisznek és Hathornak.[5] A szarkofág fedele ma Berlinben található (15274), rajta kétszer szerepelnek a királyné címei: „[A király leánya], nagy [királyi hitves], a Két Föld úrnője, Meritamon, az igaz hangú”, illetve „Az Ozirisz, a király szeretett leánya, nagy királyi hitves, a Két Föld úrnője, Meritamon, az igaz hangú.”[5] (Az „Ozirisz” és „igaz hangú” a holtak szokásos jelzői voltak.)
- ↑ Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963-9437-28-X, p.222
- ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, p.172
- ↑ Tyldesley, op.cit., pp.216,222
- ↑ Dodson & Hilton, op.cit., p.172
- ↑ a b Kitchen, K.A., Ramesside Inscriptions, Translated & Annotated, Translations, Volume II, Blackwell Publishers, 1996